Azokban az országokban, ahol a westernlovaglás már elterjedt és elfogadott sportág, a westernversenyek versenyszámai közül az egyik legnépszerűbb a pleasure. Általában ezért ebben a versenyszámban van a legtöbb induló is. A 2003-as versenyévadban már remélhetőleg hazánkban is bevezetik.
versenyszám népszerűsége valószínűleg abból fakad, hogy egyrészt ebben a versenyben a lovasoknak nem egyenként kell a pályán bizonyítaniuk, hanem csoportosan (1. kép, lásd fent), tehát kisebb a lovasra nehezedő stressz. Másrészt, a feladatok között nincs komplikált, gyors manőver, és emiatt közkedvelt a kezdő és amatőr lovasok körében. (Viszont ugyancsak ez okból kevésbé kedvelt a profik között.) Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a pleasure könnyű versenyszám lenne. Aki itt tényleg eredményt szeretne elérni, vagyis rendszeresen jó helyezéseket kíván szerezni, az semmivel nem lehet kevésbé jó lovas, mint a többi western versenyszám lovasai. A versengést az sem könnyíti meg, hogy sok az induló, ezért a bíró nem tud mindenkit állandóan szemmel tartani, így a versenyzőnek és lovának mindig állandó, egyenletes teljesítményt kell nyújtania, szinte mindig "tökéletesnek" lennie, hogy amikor a bíró éppen odanéz, jó benyomást keltsen.
"Ebben a versenyszámban a bíró a ló megjelenését, testfelépítését és a különböző jármódokban való mozgását értékeli. A lovakat csoportosan (osztályban) mind a két kézre és mind a három jármódban (lépésben, ügetésben és vágtában) bemutatják, megfelelő hosszúságú laza száron, könnyű szárkontaktussal, erős segítségadások nélkül. "
Sok - pleasure-ben indulni akaró - lovas nem veszi, vagy nem veszi eléggé figyelembe lova természetes adottságait, mozgását. A ló mozgásának minőségén a lovaglás, kiképzés során sokat lehet ugyan alakítani, de senki nem képes egy rossz mozgású lóból jó mozgásút faragni! Tehát ebben a versenyben, aki egy olyan lóba fekteti a munkáját, amelyiknek nem túl jó vagy éppen nagyon rossz a mozgása, az ne csodálkozzon, ha soha nem fogja a legjobb helyezést elérni.
A jó mozgású ló általában szabályos lábállású, korrekt testfelépítésű. A korrekt felépítés lehetővé teszi a természetes egyensúlyban való mozgást, és a végtagok megfelelő szabad mozgását. Ritkán látni meredek vállú és/vagy hosszú hátú és/vagy túlnőtt farú lovat (2. kép) természetes egyensúlyban mozogni és/vagy jól nyújtani. A jó mozgású ló - mind ügetésben, mind vágtában - mellső lábát lábtőben nem hajlítja meg túlságosan, de minden lépésnél, a földre érkezés előtt, jól előrenyújtja azokat. Magasabb szinten ebben a versenyszámban sokszor a vágtamunka dönt. Csak az a ló tud szabályosan igen röviden, de ugyanakkor elengedetten, mindvégig azonos ütemben vágtázni, amelyik természetes egyensúlyban mozog. A jó mozgású pleasure-lovak hátsó lábaikkal jól maguk alá, a súlypontjuk alá lépnek (3. kép), és összeszedetten, elengedetten mozognak.
Egy tipikus túlnőtt farú ló. A ló nyaka, feje jóval a megengedett alatt van. |
"A ló a fejét és nyakát nyugodt, elengedett, természetes tartásban tartsa, úgy, hogy a tarkója a marja magasságában, vagy valamivel felette legyen. A homloka vonala nem lehet a függőlegesnél hátrább, a megfélemlítés érzetét keltve, és nem lehet annál jóval előrébb, az ellenszegülés érzetét keltve. Ideális, ha a homlokvonal kismértékben a függőleges előtt van. A ló fülei legyenek előre tekintők, és mutassanak élénk füljátékot, a ló a farkát "hordja", kellemes közérzetet mutatva ezzel (4. kép)". Egy nyugodt, elengedett ló a fejét, nyakát természetes módon, viszonylag mélyen tartja. A hangsúly itt nem azon van, hogy milyen mélyen, hanem azon, hogy elengedetten. Nem kívánatos, ha a ló élettelenül tartja a farkát, vagy ellenkezőleg, túlságosan feltartja, vagy - elégedetlenségét jelezve - csapkod vele. "Az ideális pleasure-ló kényelmes és puha járású, valamint mozgásának összhangban kell állni testfelépítésével. A lépéseinek könnyedeknek, és megfelelő mértékben tértölelőknek kell lenniük." Ebben a versenyszámban fontos szempont a ló kényelmessége. "Az én elképzelésem szerint egy jó pleasure-ló olyan, hogy ha 15-15 mérföldet (kb. 24-24 kilométert) lovagolok vele oda-vissza, akkor ez a távolság se engem, se a lovamat ne fárassza el, és mindketten érezzük úgy, hogy a lovaglás kellemes volt" - mondja Jack Drechsler német származású, amerikai bíró.
Logikus tehát, hogy ha egy lónak kemény a háta, az egy hosszabb kilovaglás vagy hosszabb munka során kényelmetlen a lovas számára, így ebben a versenyszámban nem számíthat magas helyezésre. Egy jó lovas azonban tud egy kevésbé kényelmes lovon is úgy ülni, hogy az ne tűnjön nagyon kényelmetlennek! "A jó pleasure-ló mozgása legyen kiegyensúlyozott és folyamatos, mozgásának üteme és irama mindvégig maradjon állandó." A pleasure-lónak mindig szárak között kell maradnia, vagyis mozgása sebességét, jármódját, mozgása ritmusát mindaddig magától (hosszú száron) meg kell tartania, míg lovasától más jelzést nem kap. Ne akarjon magától gyorsítani, lassítani - még előzés közben sem. Önállóan tartsa meg összeszedett tartását, ne essen szét semmilyen jármódban. Amikor csak a bíró figyelme felé fordul, mindig ugyanazt a képet mutassa.
A jómozgású pleasure lovak hátsó lábaikkal jól a súlypontjuk alá lépnek. A képen látható ló "laposan", elengedetten, laza száron vágtázik. Ideális hobbiló lenne. |
"Miközben a ló elengedetten mozog, legyen figyelmes, és kész arra, hogy a lovas finom segítségeire is azonnal engedelmeskedjen. A jármódok közötti átmeneteket a ló puhán, engedelmesen hajtsa végre akkor, amikor arra a bíró felszólítást ad." A jó pleasure-ló azonnal reagál a lovas legkisebb, szinte láthatatlan segítségeire is, és mindezt anélkül, hogy magát felizgatná, vagy nemtetszését kinyilvánítaná. Előzés során, ha egy másik ló mellé kerül, nem ijed meg a másiktól, de nem is támad vagy "húz" rá.
Fontos a jármódok közötti átmenetek minősége, mert eldöntheti a bíró szerint közel azonos teljesítményűnek ítélt lovak sorrendjét. A bíró által kiadott új vezényszóra, lehetőség szerint, minél hamarabb jármódot kell váltani. Ha ezt indokolt esetben, pl. annak érdekében, hogy a lovasok torlódását csökkentsük, kicsit később tesszük meg, akkor nem számít hibának, sőt a bíró értékeli a szándékot. Vigyázat! Azt azonban a bíró rögtön észreveszi, ha a kiadott parancsa után problémánk van, pl. a vágtába való beugratással, és ezért pontlevonással büntet. Tehát, ha az előttünk lévő lovasnak vannak problémái, akkor inkább ne várjuk meg, míg sikerül neki a feladat végrehajtása, hanem egyszerűen csak kerüljük ki. "Az egyik versenyző szükség esetén megelőzheti a másikat. Az előzést a bíró nem bünteti, ha közben a ló megtartja a mozgása ütemét és iramát."
Morgan Lybbert PLeasure Champion lován. A ló figyelmes, jó kedélyű, a farkát picit megemelve tartja, laposan, tisztán mozog. |
Ha különböző fajtájú, felépítésű lovak versenyeznek, akkor az egyáltalán nem probléma, ha a magasabb, hosszabb lépésű ló megelőzi az alacsonyabb, rövidebb lépéshosszú lovat. Hiszen az természetes, hogy az ilyen lovak gyorsabban mozoghatnak. "A fináléban megkövetelhető a nyújtott ügetés és a nyújtott vágta is. Amikor a nyújtott ügetést megkövetelik, azt is ugyanolyan puha mozgással kell végrehajtani. A nyújtott ügetést és nyújtott vágtát is ki kell ülni (nem lehet közben könnyített üléssel ülni)." Ha a bíró nehéz döntés előtt áll, mert nem tudja a sorrendet egyértelműen eldönteni, megkövetelheti a fináléban az ügetés vagy a vágta nyújtását. A nyújtott ügetés során a lónak úgy kell gyorsítania, hogy nem változtat a tartásán, nem ugrik be vágtába, nem esik szét, és kényelmes marad. "Feladat továbbá a hátraléptetés (5. kép), amit könnyedén kell végrehajtatni a lóval, valamint a nyugodt, türelmes várakozás, állva maradás." "Ha valaki el akarja veszteni a versenyt, nem kell mást csinálnia, mint rosszul hátraléptetnie" - mondja Morgan Lybbert kanadai AQHA bíró. A hátraléptetést nem a szárak hátrahúzásával, hanem a kitartó kéz mellett láb- vagy testsúlysegítséggel kell elérni. Fontos, hogy a ló ne mutasson ellenállást a szárak felvételére, hanem engedjen azoknak, és készségesen, ütemesen és egyenesen lépjen hátra addig, amíg a bíró nem köszöni meg a feladatot.
A díjkiosztás során a versenyző laza száron lépteti vissza a lovát. |
"A kézváltást befelé fordulattal kell elvégezni. Ezt kérheti a bíró lépésben és ügetésben, hogy jobban tudjon bírálni, de vágtában már nem." A kézváltást kis köríven, mindig a pálya közepe felé kell elvégezni úgy, hogy a ló a fordulat irányába nézzen, és mindvégig maradjon a szárak között. "A legjobb helyezést az a jó mozgású, kiegyensúlyozott és engedelmes ló kapja, amely jó testfelépítésű, jó megjelenésű és kellemes lovaglású."
Összefoglalásul Az ideáli pleasure-ló tehát elégedett, jó közérzetű ló benyomását kelti, mozgása abszolút egyenletes. A nyakát úgy tartja, hogy a füle hegye ne legyen alacsonyabban, mint a marja (6. kép). Fejét mindvégig mozdulatlanul, valamivel a függőleges előtt hordja. A lovasa úgy ülhet rajta, mintha lengéscsillapítóval lenne ellátva. Bármelyik jármód váltása során testtartása, főleg fejtartása állandó marad. Vágtába való beugratás során vállai felemelkednek, és úgy ugrik be vágtába, hogy nem csap a farkával, fej-, nyaktartásán nem változtat, vagy az első (néhány) lépést nem teszi meg más tempóban, nem siet el, nem lassít. Ha szükséges - pl. ha kicsit le akar maradni az előtte lévőtől -, ütemvesztés nélkül hagyja magát minden további nélkül a sarokba kilovagolni. Kézváltásnál játszi könnyedséggel fordítható, miközben a fordulat irányába hajlik. Háta felívelt, a hátuljával jól maga alá, a súlypontja alá lép, az elejével jól előrenyúlik. Készségesen reagál a testsúly- és a minimális szársegítségekre is. Lovasa büszke, elegáns, de ugyanakkor laza tartásban ül rajta, előre néző tekintettel, és látszólag nem foglalkozik a lovával. Olyan biztonsággal ül, amin látszik, hogy abszolút megbízik a lovában. A ló szép, arányos testfelépítésű, jól izmolt, szép nyaka és feje van, fényes, ápolt a szőre, a felszerelése. Bárki, aki nézi, szívesen hazavinné!
Különböző fajtájú lovak
A különböző lófajtákra különböző mozgások jellemzők. Egy telivér mozgása teljesen más, mint egy haflingié, és más, mint egy arabé. A bírálat során a bíró mindig figyelembe veszi a ló testfelépítését és fajtáját is, és a fajtára jellemző sajátosságok figyelembevételével hoz döntést. Természetesen egy lovat sem pontoznak le, ha a fajtájára jellemző mozgással, és nem pl. a quarterek "lapos" mozgásával mozog. Viszont számukra is kötelezőek a már fent említett elvárások, pl. a laza száron való nyugodt, elengedett, egyenletes ütemű és iramú mozgás, a nem túl magas és nem túl alacsony fejtartás, a könnyen irányíthatóság stb.
Vezényszavak
A versenyszám levezénylésekor a bíró angol vezényszavakat használ, amelyeket azonban általában a versenyzők számára a saját nyelvükre is lefordítanak. Ezek a következők lehetnek. Walk your horses! - Lépés! Jog your horses! - Lassú ügetést! Lope your horses! - Lassú (munka) vágtát! Extended Trot! - Nyújtott ügetést! Extended Lop! - Nyújtott vágtát! Line Up! - Vonalra sorakozó! Back Up! - Hátraléptetés! Reverse! - Kézváltás! Átváltás! Thank You! - Köszönöm!
Öltözet, felszerelés
A túl díszes, túl ezüstözött felszerelés nem kívánatos. Viszont mindenképpen legyen tiszta és finom, a versenyhez illő. A lovas ruhája legyen elegáns, passzoljon a ló színéhez és felszereléséhez. A kalapja legyen elegáns versenykalap, és ne a napi használatban megszokott "mindennapok" kalapja. "Ha győzni akarsz, nézz úgy ki, mint egy győztes!" - vallja M. Lybbert bíró.
Ha a ló feje egy kicsit magasabban volna, akkor itt szinte minden megfelelő lenne. |
Konklúzió
A három alapjármód minden (fajta) ló számára nagyon fontos. Azon (western) lovak számára, melyek erre vannak kitenyésztve, a pleasure a megmérettetés eszköze. A többi, kevésbé erre specializálódott fajta számára a pleasure egy kihívást jelenthet. Egy olyan gyakorlatias versenyszámban való részvételt és megfelelést, amelynek legfőbb célja, hogy a lovat és így a lovaglást a legélvezhetőbbé, legkényelmesebbé, legmegbízhatóbbá tegye a lovas számára. Ezért úgy gondolom, hogy a pleasure versenyszámban való indulás, az erre való felkészülés, mind a kezdő, mind a szabadidőlovasok számára áhított ideális szabadidő-, illetve munkalovat eredményezi. Ezért remélem, hogy hazánkban is nagyközönségre, kedvező fogadtatásra fog találni.
Hibák, amelyekért magas pontlevonás jár, de nem vezetnek kizáráshoz.
- Túl nagy sebesség valamelyik jármódban. - Hamis vágta. - Jármódból való kiesés. - Túl lassú tempó valamelyik jármódban (a lendület elvesztése). - A szabad kézzel a ló vagy a nyereg megérintése. - Túl magasan tartott fej. - Túl alacsonyan tartott fej. Ahol a ló fülének hegye a marja magassága alatt van. - A nyak túlzott kinyújtása vagy megfeszítése úgy, hogy az orr folyamatosan a függőleges mögött helyezkedik el (szár mögé kerülés). - Túl előrenyújtott fej. - Felhívás esetén nem a megfelelő jármódban való haladás (jármódváltás során a másik versenyző folyamatos akadályoztatása). - Túlságosan nyitott száj. - Megbotlás. - A sarkantyú használata a nyeregheveder előtt. - Olyan ló bemutatása, amelyik kimerültnek, letargikusnak, rosszkedvűnek, erőtlennek tűnik. - Ha a szárak olyan hosszúak, amelyekkel már nem lehetséges finom segítségadás. Kizáráshoz vezető hibák (kivéve kezdő amatőr és kezdő youth osztályokban, ahol ezek "csak" súlyos hibának számítanak). - A szárat tartó kéz váltása, vagy egyszerre mindkét kéz használata bit (feszítőzabla) esetén. - Több mint egy ujj használata a szárak között. - Ha a ló tartósan túl alacsonyan tartja a fejét, és füleinek csúcsa tartósan a mar szintje alatt van. - A ló feje tartósan a függőleges mögé kerül.
Forrás: Pointernet |