KÜLÖNLEGES KIKÉPZÉS

I. A tűzugrás

MINDEN LÓ MÁS, DE MINDEGYIK ÖRÖKLÖTTEN FÉL A TŰZTŐL. Ez az írás a saját tapasztalataimon alapul, és a következőkben kiderül, hogy miért lehet fontos és egyben előnyös lovunkat megtanítani a tűzugrásra.

Ezek a gyakorlatok nem csak a ló és lovas mindennapi (esetleg befásult) munkáját teszik érdekesebbé, de nagyban fejlesztik a ló és lovas bátorságát egyaránt, valamint növelik a bizalmat a kedvenc és gazdája között. Másrészről igen hasznos lehet, ha (Isten ments!) tűz ütne ki az istállóban, hisz lovunkat így könnyebben rávehetnénk arra, hogy kijöjjön a lángoló épületből.

Ha a lovasnak nem is ilyen irányú céljai vannak, akkor is nagyon ajánlom ezt a nem mindennapi feladatot, hiszen ezzel letesztelheti saját hozzáértését és lova bátorságát is, továbbá nem elhanyagolható módon változatosságot hoz a szürke mindennapokba.

A legalapvetőbb dolgok

Ha ezt a gyakorlatot szeretné a lovas megtanítani lovával, mindenekelőtt kitartásra lesz szüksége.

A tűzugrás sikeressége a ló és lovasa közti maximális bizalmon alapul, ezért először is el kell nyernünk a ló bizalmát, és szükség van arra is, hogy a ló minket tekintsen az "alfa-állatnak". Mivel a ló természeténél fogva -menekülő állat lévén- fél a tűztől, így bennünk kell annyira megbíznia, hogy ellenszegülés nélkül haladjon át a tűzön. Mindig türelmesnek kell maradnunk és mindent szépen, fokozatosan kell csinálni, hiszen a ló bizalma igen törékeny, hamar elveszíti azt.
Dicsérjük sokat a lovat, és csak szélsőséges esetekben büntessük meg. Mindig legyen közelünkben oltóanyag és segéd, aki figyel a tűzre. Legyünk nagyon óvatosak, nehogy lovunk sérüléseket szerezzen!

A kiképzés

Amikor először mutatjuk meg lovunknak a számára igen veszedelmesnek tűnő, forró lángokat, elegendő, ha egymástól viszonylag távolra (kb. 10 méterre) két kis kupac szalmát helyezünk el és ezeket gyújtjuk meg. Ha lovunk ezek között már ellenkezés nélkül átmegy, egyre közelebb tehetjük egymáshoz a kupacokat.

Ha befejeztük az első ismerkedést a tűzzel, mutassuk meg lovunknak azt is, hogy a füst sem bántja őt, hiszen a ló számára ez az "áttetsző fal" is félelmetesnek tűnhet. Ha eloltottuk a tüzet sétáljunk át a lóval az égésterméken, hogy megszokja a talaj eltérő színét.

A következő napokat töltsük terepezéssel, idomító munkával és esetleg 1 pihenőnapot is beiktathatunk, hogy lovunk teljesen megszabadulhasson az őt ért stresszhatásoktól, ami persze nem azt jelenti, hogy elfelejtené.

Ha már lovunk az első egy-két próbálkozásra ellenszegülés nélkül, nyugodtan, bármilyen jármódban áthalad a most már igen közel lévő (2-2,5 m), égő szalmakupacok között, akkor elkezdhetünk vele ugrani.
A tűz ugrásakor ajánlatos a ló lábait vizes fáslival betekerni és a farkát felkötni. Először csak tűz nélkül ugorjuk az akadályt, hogy lovunk bemelegedjen és legalább az ugrástól ne illetődjön meg. Ezután az ugrás 2 szélére rakjunk kis szalmakupacot, amiket meggyújtunk.

Mindig próbáljuk lovunkat úgy lovagolni, mintha ott sem lenne a tűz. Ha visszatart, vagy ragad a ló, nagyon határozottan lovagoljuk előre, hogy lehetőleg egyszer se álljon meg. Ha ráhúz (ami előszörre elég valószínűtlen), akkor tartsuk meg.

Ajánlatos először ügetésből kezdeni az ugrást. Ha már jól megy, szórjunk kevés szalmát (hogy ne legyen nagy a tűz) a rúd alá, gyújtsuk meg és ezen próbáljuk átugratni a lovat. Nem kell (elsőre) túlerőltetni a dolgot, hiszen még a harmadik alkalom is okozhat kisebb stresszt. Ha lovunk nagyon megizzad már az elején, ne ijedjünk meg. Ez nem a túlterhelés miatt van, hanem az izgatottságtól.

Közös munkánk gyümölcse

Ha lovunk jól végezte feladatát ugrás után nagyon dicsérjük meg a lovat és jól sétáltassuk le. Leszállás után sem maradhat el a gondoskodás, törődés. Mossuk le lábait és csutakoljuk át! Megint tartsunk néhány nap pihenést, majd a következő alkalommal egyből kezdhetünk az ugrással (persze csak a megfelelő bemelegítés után). Most már -ha bízunk lovunkban és biztosak vagyunk abban, hogy magára vigyázva megugorja az akadályt- egy megfelelő hosszúságú fém rudat tekerjünk be rongyokkal és ezt gyújtsuk meg. Ne rakjuk magasra az ugrást, hiszen sokkal inkább a tűz mérete a fontos. Ha nagyobb, látványosabb tüzet akarunk, akkor az ugrás két szélére is rakhatunk tüzet, vagy a rongyokat lelocsolhatjuk nagyon kevés jól égő anyaggal (pl. benzin). Igen látványos lehet, ha egy sort rakunk fel kb. 4 elemből 1-1 vágtaugrásra egymástól és az akadályok széleit égő szalmával kötjük össze.
Ez a produkció bármely bemutatón megállja a helyét és biztos siker.

Kérlek Téged, kedves lovastársam, ha kedvet érzel a tűzugráshoz, mindig tartsd szem előtt lovad állapotát, természetét, mentalitását és mindig legyél megértő barátoddal, hiszen tudjuk, hogy MINDEN LÓ MÁS, DE MINDEGYIK ÖRÖKLÖTTEN FÉL A TŰZTŐL.

Mindig maradj türelmes és nyugodt, hiszen nyugodtságod a lóba is átsugárzik! Soha ne emelj a nehézségi fokon, ameddig lovad nem magabiztos és nyugodt!

Ha ezeket az alapelveket szem előtt tartod (mint ugye minden lovaglás alkalmával!), könnyen egy új, érdekes, csodálatos élménnyel leszel gazdagabb.

Sok sikert kívánok mindenkinek!

Simon Szilvia