Annak a személynek a megfelelő cselekvésétől, aki szükség esetén elsősegélyben részesíti a lovat, legalább annyira függ, hogy a ló ismét egészséges lesz-e, mint az állatorvostól vagy a klinikától, amely végül ellátja. Az elméleti alapismeretek ugyanolyan fontosak a veszélyhelyzet felismeréséhez, mint azután a helyes gyakorlati ellátás.

Tulajdonképpen magától értetődőnek kellene lennie, hogy mindenki igyekezzen megszerezni ezeket az ismereteket, aki kapcsolatban áll lovakkal vagy lovakat tart. De többnyire még a nagy lovardákban - amelyek pedig "iparszerűen" űzik a lótartást és kiképzést - sincs senki, aki szükség esetén helyesen el tudna látni egy lovat. A megfelelő képzettség mellett legtöbbször az anyagi feltételek is hiányoznak a hatékony elsősegélyhez. Gondoltak már arra, hogy vajon ki felel tulajdonképpen azért, ha egy drága sportló elpusztul, mert egy súlyos sérülés után nem volt megfelelő kötszer az istállóban, hogy csillapítani tudják a vérzést?

Értelmes azonnali segítség

Elsősegély alatt azokat az intézkedéseket értjük, amelyeket a baj megtörténte után azonnal megtesznek. Az elsősegély célja az, hogy megakadályozza a ló állapotának további romlását, és biztosítsa az optimális végleges ellátást.
Milyennek kell lennie az elsősegély-felszerelésnek? Szándékosan nem használom az "istállópatika" szót. Elsősegélyt gyógyszerek nélkül is lehet adni. Bármilyen gyógyszer - amelyek garmadával hevernek az istállóban - hibás alkalmazása meghiúsíthatja az optimális végleges ellátást. A hibás elsősegélynyújtás jellemző példája a "kék spray" reflexszerű használata mély sebeknél. Egy meggondolatlanul befújt sebet például többé már nem lehet összevarrni.
Sajnos számolni kell azzal is, hogy a sérülés esetleg olya fokú, hogy végül a ló kényszervágását eredményezi, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy állatszeretetétől hajtva lemondjon egy négy-ötmázsás állat vágóáráról, ráadásul az elaltatott és nem vágóhídra küldött ló tetmének elhelyezése sem éppen egyszerű dolog. A lovak az európai jogszabályok szerint alapvetően olyan állatoknak számítanak, amelyek élelmezési célokat szolgálnak. A gyógyszerek használata viszont lehetetlenné teheti a ló levágását, mert az antibiotikumok és más vényköteles gyógyszerek használatánál is be kell tartani az élelmezésegészségügyi várakozási időt.
A gyógyszerek alkalmazása ráadásul már kezelés, nem pedig elsősegély! És igaz, hogy tulajdonképpen semmilyen rendelet nem tiltja, hogy akárki kezelhesse bárki lovát, a kezelési hibákért a "terapeuta" jogilag is felelős. Ő felel azokért a károkért, amelyeket a kezelés hibái okoznak.

A felszerelés

A lovak elsősegély-felszerelése jó kötszerekből, lázmérőből és megfelelő kényszerítő eszközökből áll, hogy a lovat szükség esetén nyugodttá tegyék a segítségnyújtáshoz.
Mindig legalább két lóláb ellátására elegendő kötszernek kell rendelkezésre állnia. Nagyobb lóállomány esetén természetesen tanácsos nagyobb készletet raktározni. A szívverés mérése néhány esetben, mint a kólika, keringési zavarok, de erős fájdalmak esetén is, mint például egy savós patairha-gyulladás, fontos információkat szolgáltat a betegség súlyosságáról. Egy lótartónak képesnek kell lennie megállapítania lova szívverését. Ez mindenféle eszköz nélkül is lehetséges a pulzus mérésével a pofacsontnál vagy a farok tövénél. De nyugtalanabb lónál ez sokszor még a gyakorlottabbaknak sem sikerül. Egy sztetoszkóppal nagyon egyszerűen és biztosan meg lehet mérni a szívfrekvenciát.
Egy digitális hőmérőnek minden istállóban ott a helye. Gyakran már a testhőmérséklet végbélben történő megmérésével tisztázni lehet, miért nem eszik a ló, vagy miért olyan lusta a kilovagláson. A helyes eredményhez jutáshoz a hőmérőt a digitális kijelzőig be kell vezetni a végbélbe. De az eredmények értékelésekor tartsuk szem előtt, hogy közvetlenül munka vagy szállítás után az értékek magasabbak is lehetnek.
Bár a sérülések csak egy részét teszik ki a vészhelyzeteknek, ezek az azonnali intézkedések leglátványosabb esetei. A sérüléseket sajnos majdnem mindig rosszul látják el. A megfelelő elsősegélynyújtás feltétele, hogy a ló hagyja, hogy segítsenek rajta. Senki sem kívánhatja meg, hogy egy segítő kockáztassa az egészségét vagy akár az életét egy sérült lóért. A ló hiányos nevelése most megbosszulhatja magát. Hogyan lehetne például egy balesetet szenvedett, nyugtalan ló hátsó lábára nyomókötést felhelyezni, ha meg sem engedi fogni a lábát? Ha a ló nem hagyja feltenni magát a lószállítóra, egy bélelzáródásos kólika a halálos ítélete lehet.

Biztonság

A legkezesebb lovak is heves védekező mozdulatokkal reagálhatnak a fájdalmas sérülések ellátásánál. Ezért mindig gondoljon a saját biztonságára! A lovon nem segít, ha az egyetlen, aki segíthetne rajta, maga is ellátásra szorul.
Egy világos, tiszta és kellően tágas terület a ló körül - ez nyújtja a legjobb munkafeltételeket. A szűk helyek, mint például egy kis méretű box, amelyben nincs lehetőség kitérni a pánikba esett ló elől, halálos csapdává válhat a segítők számára. Ha fennáll a veszélye, hogy a ló eleshet vagy elcsúszhat, a puha vagy kipárnázott talaj jobb, mint a beton. Mindig csak annyi ember dolgozzon a ló körül, amennyi a hatékony segítségnyújtáshoz valóban szükséges. A szenzációra éhes szájtátók csak idegesítik a sérült lovat, és "jó tanácsaikkal" a segítőket is zavarják. A sérült lovat úgy kell felszerszámozni, hogy a fejénél biztonságosan lehessen rögzíteni.
A ló elülső lábain való munkánál egy megbízható segítőnek az ellátandó vagy a beteg lábbal szemközti lábat mindig fel kell emelnie. A ló feltartott végtagokkal nem tud kitérni. Egy segítő sem állhat a ló lábainak közvetlen hatósugarában. Ha hátsó lábat kell ellátni, akkor vagy a beteg hátsó lábat, vagy az ugyanazon oldali mellső lábat kell felemelni. Így megnehezítjük a hátsó lábbal való célzott rúgást. Nagy segítség a lábak felemeléséhez a lábtartó hurok, amelyet akár egy futószár egy darabjából is készíthetünk. Ezzel nagyobb biztonsággal tartható meg a felemelt láb, mint ha egyszerűen kézben tartanánk azt.
A ló figyelmének rövid ideig tartó elterelésének egyszerű módja a nyak egy bőrredőjének felhúzása. Ez a figyelemelterelés gyakran elég az egyszerűbb elsősegély elvégzéséhez.
Nyugtalan lovaknál, különösen amikor a segítségnyújtás közben fájdalom léphet fel, ajánlatos az állatot "megpipázni". Ez nem az ajkaknak okozott fájdalommal hat, ahogy tévesen még mindig gyakran hiszik, hanem a test saját morfiumszerű anyagainak, az endorfinoknak a kiválasztásával. Az ajkak nyomása olyan erős endorfin-kiválasztást eredményez, hogy az elsősegélyhez többnyire elegendő mennyiséget ér el. A modern elemzési módszerekkel igazolható a vér endorfintükrének emelkedése a pipa használata után. A legjobb nyugalmi helyzetet úgy érjük el, ha a pipa felhelyezése után várunk egy fél percet, mielőtt elkezdjük ellátni a lovat. Egy megfelelő pipa akár 10-15 percig is fent maradhat anélkül, hogy a felső ajak sérülne. Ennek ellenére csak akkor szabad használni, ha az egyszerűbb kényszerítő eszközök nem bizonyulnak elegendőnek!
Sose használjunk azonban bálamadzagból készített pipát, mert az igen vékony és erős műanyag zsinór heves fájdalmat okozhat a lónak. A legjobb az alumínium kapcsos pipa. Ez gyorsan fel lehet tenni, ha pedig túl szorosra nyomják, egyszerűen elhajlik. Angolul ezért "human twitch"-nek, humánus orrféknek nevezik. Mindenképpen magyaráztassa el az állatorvossal a fék használatát, és tanulja meg, hogyan kell helyesen bánni vele, mert az orrfék szükség esetén döntő segítség lehet!
Ritkán előfordulhat, hogy a fék felhelyezésekor a ló pánikba esik, és ahelyett, hogy megnyugodna, inkább a földhöz veri magát. Ez azonban csak kivételes esetekben következik be.

Forrás: Pointernet