FRÍZ: A fajta gyökerei Kr.e. 1000-ig nyúlnak vissza. Már a rómaiak is használták ezeket az állatokat vonatlóként. Keleti fajtákkal nemesítve a frízek voltak a keresztes hadjáratok lovagjainak lovai. Amikor a spanyolok a 16.században meghódították a Németalföldet, a fajtát andalúziai vérrel kevetek. A frízek befolyásolták a fell és a dalesi pónit az old english black és a shire fajtákat. A 19. században könnyebb lovakkal kereszteszték őket. A 20. század elejére majdnem kihalt, napjainkban azonban reneszánszát éli a fajta. FELHASZNÁLÁS: A fríz igen kedvelt szabadidő- és bemutatóló. Magas járása a barokk lovaglásra predesztinálja, amely népszerűsége állandóan növekszik, és ma már a magasiskolákban alkalmazzák. Áltlában elegáns hátaslónak tekintik. KÜLLEM: A mai fríz könnyebb az elődeinél, bár olyan erős, élénk és készséges. A magas nyakon ülő finom fej intelligens benyomást kelt, a rövid törzs kompakt. A sörénye, a farka és a bokaszörzete hosszú és sűrű. A frízzek hollófeketék. JELLEMZŐK: A frízek járása magas, látványos, hátaslóként és kocsi elé fogva is nagyon figyelemkeltő. Érzékeny természetük miatt iskolalónak nem alkalmasak. MARMAGASSÁG: 152 cm körül