A derék (gerincoszlopunk) meghúzásáról (megfeszítéséről).
Derekunknak meghúzása, ahogyan ezt lovas nyelven értjük, mindenfajta befolyásnál és segítségadásnál igen fontos szerepet játszik, sőt oly fontosat, hogy a lovas e nélkül valóságban nem is fejthet ki a lóra helyes befolyást s így nem is adhat helyes segítségeket sem. Az ehhez való érzést csak sok gyakorlattal lehet elsajátítani. Érzésünk pedig csak akkor van és lehet, ha nem merevítjük meg magunkat: így a derekunk meghúzásánál sem szabad ezt tennünk.
----eleinte lemondani és inkább lovagoljanak könnyen ügetve, vagy rázassák magukat, amíg a ló a helyes munka által hajtóssá válik, mert a rázatás - ha ez a felső test egyenletes nyugodt tartása mellett történik - nem hat a lóra olyan zavarólag, mintha a nyereghez való tapadást ilyen lovas derékizomzatának aktív ténykedésével akarná kierőszakolni.
Mindezeket összefoglalva véleményem tehát az, hogy az esetben, ha csak a nyereghez való tapadást (mind ügetésben, mind vágtában) akarjuk elérni, akkor a derékizomzatunkat csak egy pillanatig feszítjük meg a leirt módon, hogy ezzel ülepünknek a nyeregből való feldobását elkerüljük, a következő pillanatban azonban lelazítjuk és derékizomzatunk eme váltakozó tevékenységét az ütemhez alkalmazkodva folytatjuk. Ha pedig derekunkkal a lóra befolyást kívánunk gyakorolni, akkor ennek izmait addig tartjuk nagyobb vagy kisebb mértékben megfeszítve, amíg ezzel célt, vagyis eredményt el nem értünk. /Forditó/.
A begyakorlásnál a lovas beszélhet, fütyülhet, énekelhet stb., mindezt azért, hogy elkerülje a megmerevítést. Normális testtartásnál a gerincoszlop egy többszörösen ívelt vonalat mutat. Erről saját magunknál és másoknál is megtapintás által meggyőződhetünk. Derekunk meghúzásánál a gerincoszlop alsó vége (a keresztcsonttal, amely a gerincoszlopot a medencével köti össze) előrefelé tolódik. Ezáltal a medence hátul lefelé nyomódik elől pedig emelkedik. Az ellenkező hatást váltja ki a homorított derék, amelynél fordítva a medence előrebillen. Hogy megtanultuk-e a "derék (hátgerinc) meghúzását" arra vonatkozóan csak a ló adhatja meg a választ, leginkább egy puha és érzékeny hátú ló.
Hogy miben rejlik a derék meghúzásának a lényege, azt legjobban a következő gyakorlatok szemléltetik:
A DERÉKIZOMZAT MINDKÉT OLDALON VALÓ MEGHÚZÁSA
1. A hintán ülő ember derekának izmait a hinta előrelendítéséhez megfeszíti, azaz meghúzza, a hátralendülésnél lelazítja. 2. Aki a földön hanyatt fekszik ülepét csak úgy emelheti fel a földről, ha derekát meghúzza. 3. Olyan asztal előtt állva, melynek széléről valamely könyv kiáll, a könyvet kezünk segítsége nélkül azzal tolhatjuk vissza az asztalra, hogy derékizomzatunkat meghúzzuk (megfeszítjük). Ennél a példánál legszembetűnőbb a különbség a között, hogy mit értünk a "derék meghúzása" és a, "homorított derék" alatt. Amíg előbbinél az ülep előretolódik, addig az, aki derekát homorítja, azt hátra kitolja. A "kidüllesztett mell" és a "hátravetett vállak" többnyire ezzel járnak. 4. Aki egy széken hátratámaszkodva ül, felsőcombját és ülepét a derékizomzata megfeszítésével előbbre csúsztathatja. 5. Aki szétterpesztett lábakkal -úgymint a lovon- egy keskeny kis hockerlire ül, azt a derekának meghúzásával könnyen előrebillentheti. Ennek előfeltétele, hogy a lábak nem a súlyvonal előtt, hanem ettől jobbra s balra a földön álljanak.
Egy lovas se elégedjék meg az efféle magyarázatokkal, mert ha valaki meg is értette a mozdulatot, ez még nem jelenti azt, hogy érzékelte is. Éppen ezért erről meg kell győződnie, vagyis ezt magán "kipróbálnia", mert ha a derék meghúzásához már meg is van a helyes érzése, még jó ideig szüksége lesz bizonyos lóháton végrehajtott gyakorlatokra, amíg lovon a gerincoszlop meghúzását tökéletes eredménnyel alkalmazni tudja.
A derékizomzat egyoldalú megfeszítése.
(Csak egyik csípő- és ülőcsont előrenyomása).
Ez éppen olyan fontos, mint az előbb említett gyakorlatok. A helyesen hajlított lóval történő lovaglás, minden fordulat végrehajtása, a vágtatásban való ülés attól függ, hogy a lovas megtanulta-e a belső csípőt és a belső ülőcsontot előretolni. Ezt is saját magán kell mindaddig "kipróbálnia", míg az ehhez a mozdulathoz szükséges érzés benne ki nem fejlődött.
1. A hintát csak az egyik oldalára kifejtett előrenyomással ferde irányban hozhatjuk mozgásba. 2. Aki a földön hanyatt fekszik, ülepének jobb vagy baloldalát csak úgy emelheti fel, ha derékizomzatának csupán az illető oldalát, a jobbat vagy a balt húzza meg. 3. Olyan asztal előtt állva, melynek széléről valamilyen könyv kiáll, ezt a könyvet a kéz segítsége nélkül a derékizomzatnak csak a jobb-, illetve csak a baloldalának megfeszítésével tudjuk ferde irányban az asztalra visszatolni. A derék meghúzását az első leckék folyamán épp olyan könnyű, illetve épp olyan nehéz megérteni és megtanulni, mint később. Hátgerincünk izmait -hasonlóan mint minden más izmunkat- különböző fokig feszíthetjük meg: ennek megfelelően mindenféle segítségnek is derekunkkal több-kevesebb nyomatékot adhatunk. Az ülepet erősebben vagy gyengébben nyomhatjuk előre, éppúgy meghúzhatjuk a derekunkat csak azért, hogy az ülepnek hátracsúszását megakadályozzuk, de tarthatjuk derekunkat lazán (meghúzás nélkül) is. De azért itt nincsen szó különféle egymástól eltérő befolyásokról. Tehát mindezt szintén ki kell "próbálni" nehogy csak az üres szóbeszédnél maradjon. Ne felejtsük el sohasem: derekunk (hátgerincünk) meghúzása az ülésigazításnak, a megindulásnak és megállításának (a parádnak) az alapköve. Meghúzott derék nélkül nincsen jó ülés: a gerincoszlop meghúzása nélkül segítségadás el nem képzelhető: minden megállítás legfeljebb a szár egyszerű, közönséges meghúzását jelenti. Ennek az alapnak a hiánya egyszersmind a szülő oka a ló mindenféle ellenkezésének és neveletlenségének. A derék meghúzásánál elkövetett hibák a következők: 1. A lovas ezt a testmozdulatot előbb nem gyakorolta és nem próbálta ki magán elegendő módon gyalog, mert azt gondolta, éppen elég, hogy ezt az izommunkát ésszel megértette. Persze, ha azután a lovon ül, nem tudja és nincs meg az érzése ahhoz, hogy tulajdonképpen melyik izomcsoportot kell megfeszítenie. 2. Hogy a lovas derekának meghúzását mint külön gyakorlatot nem próbálta ki lóháton. Az ehhez szükséges érzést a lovas csak úgy képes elsajátítani, ha a lépésben és ügetésben való megindulásnál és megállításnál figyelmét csupán a derékmeghúzásra összpontosítja, de emellett nem feledkezik meg arról, hogy combja a ló testével állandóan érintkezésben (érzésben) legyen. Ha ez az egyik lovon nem sikerül, addig kell lovat cserélnünk, míg egy másikon a derékmeghúzás érzését s annak hatását meg nem ismertük. Sokszor halljuk azt is, hogy ennek vagy amannak a lovasnak "sok dereka", vagy "csodadereka" van, vagy hogy "nincs dereka". Ezek a kifejezések könnyen megtévesztik az embert. Minden lovasnak már születésétől fogva egyformán sok a dereka, csakhogy mindegyik más és más mértékben, tehát nem egyformán alkalmazza. Az izomcsoportok is minden embernél olyan erősek, hogy még fokozott igénybevételünk mellett sem fáradnak el. Másképp áll azonban a dolog az igazi derékfájdalmak esetén. Ezek bizony felléphetnek az erős rázás, a lóról bukás, az igen hosszantartó lovaglások és egyéb túlerőltetetések következtében. Ilyen szertelen megerőltetést azonban aligha okoz a derék meghúzása, vagy az ülep előretolása.
Forrás: Pointernet |