A kevesebb néha több alapelvével lovasként és lóbarátként gyakran találkozunk. Legyen szó akár a segédszárak használatáról, a segítségadásról vagy éppen a ló etetéséről, a legszükségesebb bizonyítható igényre való ésszerű szorítkozás hosszú távon gyakran bizonyul bölcs döntésnek. Éppen az etetésnél esik néha nehezünkre ésszerűen cselekedni, hiszen azt szeretnénk, hogy négylábúink, különösen a legfiatalabbak, ne szenvedjenek hiányt semmiben. De nemcsak tudatlanságból vagy rosszul értelmezett gondoskodásból, hanem gyakran nagyon is kőkemény anyagi érdekből használ néhány tenyésztő többé vagy kevésbé túlzott mennyiségű tápot, hogy minél jobban felgyorsítsa utánpótlása növekedését. Az ilyen befektetés profitot ígér: minél gyorsabban gyarapodik a csikók súlya, annál jobban mutatnak a legkülönbözőbb megmérettetéseken, annál korábban dolgoznak velük, és persze annál korábban és jobban el lehet őket adni.

Koraérett gyümölcsök

Ez a trend nem új, és mindenféle sportágban végigvonul fajtától vagy lovaglási módtól függetlenül. Már nemcsak az inkább korán érő és hagyományosan hamar munkára fogott telivérek, hanem egyre gyakrabban a különböző sportlófajták, sőt, egyes pónik és kislovak növekedését is tudatosan gyorsítják a tenyésztők. A felgyorsított növekedés következtében korán dolgozni is kezdenek az ilyen túlfejlett lovakkal, akár már második életévük betöltése előtt lovagolni kezdenek rajtuk.
Az egyre keményebb piaci verseny egyenesen arra kényszeríti a tenyésztőket és kiképzőket, hogy minél korábban, így lehetőleg olcsón kínálják fiatal lovaikat, és szabaduljanak meg tőlük. Eközben éppen néhány gazda akaratlanul és jobb meggyőződése ellenére kényszerpályára kerül, ha lépést akar tartani a "csikótuning"-ot alkalmazó konkurenciával. Mi, lovasok - "fogyasztóként" - azonban kivonhatjuk magunkat alóla, és ezzel nemcsak a becsületes tenyésztőknek kedveznénk, hanem magunknak is, hiszen ha hosszú távra tervezünk egy ló megvásárlásával, egyáltalán nem mindegy, hány éven át dolgozhatunk lovunkkal minden különösebb gond nélkül.

Lassan járj, tovább érsz

A magas tápértékű étel adásával az a cél, hogy a lovak gyorsabban növekedjenek, összességében jobban fejlődjenek, kortársaikhoz képest érettebbnek tűnjenek, így korábban sikeresek legyenek, és persze jobban lehessen eladni őket.
Első pillantásra ez a stratégia eredményesnek tűnhet, mivel főleg a potenciális vásárlókat, elsősorban a hobbilovasokat könnyű elkábítani, hiszen a csikók közül válogató vevőnek első pillantásra a feltűnően izmos egyedek tűnnek a legszebbnek, és minden valószínűség szerint ilyet választ majd, ahelyett, hogy a karcsú, korának megfelelő fejlettségű csikók közül vásárolna.
Ez a praktika hosszú távon ugyanakkor nem kifizetődő, hisz túl nagy árat kell fizetni érte! Csak kiegyensúlyozott, a ló egyéni igényeihez szabott adagok tesznek lehetővé minden tekintetben optimális teljesítőképességet, a túlzott táplálás nem pótolja az edzést és a képességeket sem. A vitaminok és ásványi anyagok túlzott vagy nem kiegyensúlyozott etetése súlyos egészségkárosodáshoz is vezethet. A felnőtt lovaknál elsősorban az anyagcsere és az emésztés szenved a koncentrált tápok túladagolásától, a fiatal lovak a túl intenzív növekedéstől kimondottan koraérett állatokká válnak, amelyek már pusztán optikailag egy évvel vagy még többel megelőzik korukat, közben azonban súlyos károkat szenvednek. Bár az úgynevezett "csikótuningnak" a tenyésztő számára az előtérben megvan az az előnye, hogy gyorsabban és könnyebben eladhatja növendék lovait, vagyis anyagi hasznot hajtanak, ez a gyakorlat gyakran hosszú távú és utólag jóvátehetetlen károkat eredményez a teljes csontvázban (értsd: a ló korai elpusztulása gyógyíthatatlan bénulások miatt) - ráadásul az ilyen tenyésztő jó híre is csorbát szenved néhány év alatt.
A legrosszabb esetben mélyre ható zavarok lépnek fel a csontérésben. A csontváz fejlődési zavarainak fő oka ma a fiatal lovak túl intenzív táplálása, emellett a tartás hibái és a hiányos vagy éppen túlzott ásványianyag-bevitel is döntő szerepet játszik. A csontok és a porcok megbetegedései jelennek meg, amelyek bizonyos esetekben a csont- vagy porcszövetben maradandó szerkezeti károkat is okoznak. Az ezáltal keletkező súlyos bénulások a kíméletes tartás miatt további elváltozásoknak is kedveznek, így végül álláshibákhoz, szalagrövidüléshez és csontelváltozásokhoz vezetnek. Ezek gyakran visszafordíthatatlanok. Mivel a hibás csikókori táplálás és a csontvázrendszer belőle következő károsodásai megjelenése között gyakran évek telnek el, gyakran nehéz igazolni a táplálási hibák és következményeik közötti összefüggést. A következmény: a szakember egyértelmű figyelmeztetése falra hányt borsó marad, mert aki kivonja magát ez alól a fejlődés alól, nem csak a nyilvános bemutatókon való vereségre számíthat, hanem a lovait a visszafogott táplálási melletti hosszabb növekedési idő miatt drágábban is kell eladnia.

Kímélet a csontoknak

A növekedés időszaka alatti táplálás nem egyenletesen befolyásolja a teljes szervezet érését: míg a lágy szövetek, vagyis az izomzat és a zsír kialakulását a táplálással közvetlenül lehet befolyásolni (elősegíteni vagy fékezni), a tartóváz fejlődését, vagyis a csontvázat az inakkal, szalagokkal és ízületekkel alig lehet a táplálással növelni. Az intenzíven vagy visszafogottan táplált fiatal lovak ezért végső soron ugyanazt a végleges méretet érik el a magasságot és a testtömeget illetően egyaránt, az intenzíven tápláltaknak azonban korán megnő a súlyuk, ennek megfelelően korábban is kezdik használni őket.
A csikók és növendék lovak méret- és súlynövekedése nem arányosan zajlik, hanem időben eltolódva. Születéskor minden fajtájú csikónak már jelentős mérete van, marmagassága több mint 50%-a egy felnőtt állaténak, a súlya ugyanakkor kevesebb mint 10%-a. A csikók és a növendék lovak tehát a nagyságukhoz viszonyítva mindig lényegesen könnyebbek, mint felnőtt fajtársaik. Az éretlen és lágy tartóvázat kímélik, hiszen csak viszonylag csekély tömeget kell hordoznia és kiegyensúlyoznia. Ez a kímélő időszak nemcsak az újszülött csikókat védi, hanem az első években is végighúzódik.
A napi növekedés az első hat hónapban akkora, hogy a féléves választási csikók a felnőtt állatok súlyának már 40-50%-át is elérik, de a nagyságuk kezdetben aránytalanul gyorsabban nő: vagyis a fiatal lovak gyorsabban nőnek, mint ahogy híznak. Ez a trend folytatódik a következő hónapokban is, a testméret fejlődése mindig néhány hónappal megelőzi a testtömeg növekedését. Csak a második és harmadik életév folyamán következik be a lassankénti közeledés: 24 hónapos korukban a fiatal lovak marmagassága már majdnem eléri a végleges méretet, a testsúly azonban még mindig csak a végső tömeg 80%-a. Csak jóval azután, hogy a fiatal ló eléri végleges marmagasságát, zárul le tömegbeli növekedése is. Így a kritikus növekedési időszakban biztosított, hogy az éretlen vázrendszer mindig kímélődjön.
A tuningolt csikóknál és fiatal lovaknál ezzel szemben a második hónaptól kezdve naponta lényegesen nagyobb súlynövekedés figyelhető meg, így a marmagasság előnye a fejlődés során egyre kisebb lesz, az éretlen csontvázrendszernek tehát olyan súlyt kell hordoznia, amit tulajdonképpen nem bír el. Ezt még az is súlyosbítja, hogy a túlzott táplálásnál az energia-bevitel hasznosítatlan része zsír formájában rakódik le, ami a jól fejlett izomzattal szemben nem vállal aktívan védő funkciót, csak passzívan terheli a csontvázat. Így duplán károsodnak a csontok és az ízületek!
A túltáplálásnál ezért idővel egyre nagyobb lesz a szakadék a lágy szövetek és a csontváz fejlődési állapota között: a fiatal ló fejletlen csontvázának egy felnőtt ló tömegét kell hordoznia. Végzetes módon természetesen éppen azok a különösen erős, fejlettnek tűnő fiatal lovak azok, amelyeket túl korán kezdenek lovagolni (Ilyen szép, erős állat…), és amelyeknek aztán az amúgy is túlterhelt csontvázát még jobban megerőltetik, így különösen hajlamosak lesznek a hosszú távú károsodásokra. Nem csak a lovas, hanem főleg a nagy saját súly terheli meg a csontokat és ízületeket, amelyek ebben az időben még nem elég érettek az ilyen terheléshez.

"Visszafogott" tartás

Ugyanakkor nemcsak a táplálás a döntő a fejlődés és érés lefolyásában. A legjobb esetben a kornak megfelelő táplálás és a fajnak megfelelő tartás értelmesen kiegészítik egymást, hogy a megfelelő időpontban el lehessen kezdeni a ló egyéni érettségének megfelelő alapkiképzést. A szabadban ridegen tartott fajtákat természetesen másképpen kell táplálni, mint a védett istállókban felnövő melegvérűeket, az évszakoktól függő növekedési és nyugalmi időszakokat ugyanúgy tekintetbe kell venni, mint a növekedés fajtától függően különböző időtartamát. Csak ezeknek az első éveket meghatározó tényezőknek, vagyis a táplálásnak, tartásnak és alapkiképzésnek a lehető legoptimálisabb alakításával tudja a tenyésztő hosszú távon is pozitívan befolyásolni lovai egészségét és jó közérzetét.
A mozgási lehetőségek és ingerek a táplálás mellett szintén központi szerepet játszanak, a táplálási és tartási feltételek szakszerű megteremtése ezért már a megfelelő fedezési időpont kiválasztásával kezdődik. A télen vagy kora tavasszal született csikók gyakran anyjuk boxában töltik ezeket az oly fontos első hónapokat, elegendő mozgási lehetőség vagy hasonló korú fajtársakkal való kapcsolat nélkül. Ez nemcsak a pszichikai fejlődést befolyásolja negatívan, a szervezet fejlődése is megszenvedi. A hiányos mozgás miatt alig használnak fel energiát, könnyen lerakódik a zsír. Ha ezt meg akarjuk akadályozni, és inkább visszafogottan etetjük, a fejlődés is lefékeződik.
Ha azonban a fedezés időpontja olyan kedvező, hogy a csikókat azonnal ki lehet engedni a kancákkal a legelőre, egyrészt a kanca is profitál a tartalmas első növésű fűből - és az ennek megfelelően jó tejképződésből közvetetten a csikó is -, másrészt a csikónak elegendő lehetősége van edzeni az izmait, csontjait, hőszabályozását és keringését. A sokféle mozgási lehetőség és inger által annyi energiát hasznosít, hogy nem jön létre említésre méltó zsírlerakódás.
Születési idejüktől függően a csikókat késő nyár és kora tél között, általában 5-6 hónapos korukban választják el. Az elválasztás időpontját azonban nem általánosan kell meghatározni, hanem a csikó egyedi fejlődési állapotától és a kanca alkatától kell függővé tenni. A csikónak ebben az időpontban már jelentős mennyiségű száraztakarmányt és abrakot kell fogyasztania, hogy ne lassuljon le a növekedés.
A szopási időszakot követő periódusban a fehérjeszükséglet, ahogy a különösen magas értékű fehérjék bevitelének szükségessége folyamatosan és jelentősen csökken, az energiaszükséglet azonban kissé megnő. A felnőtt állat testtömegére vonatkoztatva a kisebb, gyorsan növekvő fajtáknak viszonylag nagyobb az energia- és fehérjeszükséglete, mint a melegvérű fajták egyedeinek.
A választási csikók és fiatal lovak a nyarat ideális esetben a legelőn töltik, a téli hónapokat pedig nyitott vagy futóistállókban. Az istállónak és a legelőnek olyannak kell lennie, hogy a fiatal lovak ki tudják elégíteni természetes mozgásigényüket. A hosszúkás legelők és kifutók inkább csábítanak a játékra, mint a négyzetesek, a változatos terep fejleszti a biztos lépést és a figyelmet, a hosszú út az itató, etető és fedél között rendszeres mozgásra kényszeríti a csikót. Az egyes boxban való tartás nem tanácsos, mert a hiányzó mozgási lehetőség és társas kapcsolatok a fizikai és pszichikai fejlődés gondjaihoz vezetnek. A boxban tartott fiatal lovak hajlamosak az elhízásra, és különösen szenvednek a túltáplálástól, mivel az erősen korlátozott mozgási lehetőségek és késztetések miatt alig fejlődik megfelelő izomzatuk, a fajuknak megfelelően csoportosan felnevelt lovak azonban tartalmasabb táplálás esetén sem fognak elzsírosodni.
A legelési időszakban tartalmas növényzet esetén gyakran az abrakról is le lehet mondani, ásványi anyagokat azonban mindig adni kell. Télen magas tápértékű széna alkotja az adag alapját, amelyet abraktakarmánnyal, valamint csikók számára készült kevert táppal egészítenek ki legfeljebb 1,5 kg/100 testsúlykilogramm mennyiségben.
A második életévben csökken az abrakszükséglet, legfeljebb 0,75 kg/100 kg élősúly mennyiségre, a harmadik évben még ez alá is.
A tenyésztőnek tehát a csikók felnevelésében két vezérfonalat kell követnie: egyrészt a kiegyensúlyozott, visszafogott táplálás hosszú távon pozitívan hat a fejlődésre és az egészségre, másrészt a táplálásnak és a tartásnak meg kell felelnie egymásnak. A lovast pedig nem szabad elkábítania az izomcsomóknak, nagyobb súlyt kell fektetnie az életkornak megfelelő fejlettségre, amikor lovat választ. Hiszen nem sokat számít, hogy egy lovat már két és fél, három- vagy csak három és fél éves korában kezdenek lovagolni, ha ezt a kis várakozási időt a teljes élettartammal és főleg az életminőséggel vetjük össze!

Az anyatej már egy hónapos korban sem tudja teljes mértékben fedezni a csikó szükségleteit, lassanként kiegészítő táplálékot kap, vagyis a legelő füvét, szalmát és abrakot. A legelőn való tartásnál is lehetséges a célzott ellátás csikótáppal és ásványi anyagokkal, a legkedvezőbb esetben az úgynevezett "csikóóvodában", a legelő leválasztott részén, ahová csak a csikók tudnak bemenni. A kiegészítő táplálék mennyisége és összetétele a fű minőségétől és a csikó életkorától függ, de a melegvérűeknél nem lehet több, mint 0,5 kg élethónaponként. A zab elégtelen fehérjeminősége és kedvezőtlen ásványianyag-összetétele miatt nem igazán alkalmas egyedüli abraknak, érdemes kiegészíteni vagy felváltani speciális kevert csikótáppal. A hidegvérű fajták csikói általában a szopási időszakban nem kapnak tápot, hanem nagyobb mennyiségű füvet fogyasztanak.