A versenyek megnevezése

Versenyeket az alábbi elnevezéssel lehet megrendezni:

Országos Bajnokság
Országos Ifjúsági/16-18/ és Junior/18-21/ Bajnokság
Országos Minősítő verseny
Tanintézetek Országos Bajnoksága
Megyei és Regionális Bajnokság
Egyesületek által rendezett versenyek

A versenyek színhelye /A pálya/ 

A versenyeket teljesen sík, rugalmas, csúszásmentes talajú pályán lehet rendezni. Országos szintű verseny füves pályán nem rendezhető. A melegítőpálya talaja, lehetőség szerint legyen a versenypálya talajával azonos.
A versenypálya, a kiírt feladattól függően 20 x 60 m, vagy 20 x 40 m területű lehet. / belső méret /.
A négyszöget kb. 30 cm magasságú korláttal kell körülvenni. A korlátot úgy kell kialakítani, hogy A-nál könnyen nyitható és csukható legyen. A rendezőnek gondoskodni kell a négyszög nyitásáról és csukásáról. Egyesületi és területi versenyeken a négyszög nyitva lehet, ha a versenybíróság elnöke ezt megengedi.
A betűket a négyszögön kívül kell elhelyezni úgy, hogy a lovaglást ne zavarja. A betűk pontos helyét a korláton is célszerű megjelölni. Szabadtéren a közönséget a négyszögtől legalább10 m-re, fedett lovardában legalább 2 m-re kell elhelyezni.
Az első versenyszám előtt egy 60 x 20m-es gyakorló pályát kell a versenyzők rendelkezésére bocsátani, ha lehet, a versenypályával azonos talajjal.
A verseny rendezője köteles orvosi ügyeletről gondoskodni.

A díjlovaglás /idomító lovaglás/ célja és általános elvei

A díjlovaglás célja a ló szervezetének és képességeinek harmonikus kifejlesztése. Ebből következik, hogy a lovat egyidejűleg kell nyugodttá, hajlékonnyá, feloldódottá és hajlíthatóvá, ugyanakkor engedelmessé és figyelmessé tenni, hogy így a lovas és a ló között tökéletes összhang valósuljon meg.

E tulajdonságok a következőkben nyilvánulnak meg: 

a./ a jármódok tisztaságában és szabályosságában
b./ a mozgás összhangjában, könnyedségében és fesztelenségében
c./ az elülső végtagok könnyedségében és a hátulsó végtagok alálépésében mindenkor a figyelmesség benyomását keltve
d./ teljesen felszabadult átengedettség a zablával mindennemű feszesség, ellenállás nélkül.

A ló bizonyságot tesz jó magatartásáról, figyelmes, bízik lovasában és szívesen engedelmeskedik neki, minden mozzanatban teljesen egyenes marad az egyenes vonalon és hajlékonyságát igazolja az íveken.
Lépése rendezett, szabad és fesztelen. Ügetése szabad, puha, szabályos, élénk és tevékeny. Vágtája egyenletes, könnyed és ütemes. A koncok minden helyzetben mutassák tevékenységüket. Az egész ló felélénkül a lovas legkisebb befolyására.
Mindig készséges az előremenésben. Izületeinek rugalmas hajlíthatósága következtében a ló szívesen és habozás nélkül nyugodtan és pontosan engedelmeskedik a különböző segítségeknek. Fizikailag és érzelmileg természetes, harmonikus egyensúlyban van.
Munkája során- beleértve a megállást is- a lónak mindig száron kell lennie. A ló akkor van száron, ha egyensúlyban van és nyakát a díjlovaglás követelményeinek megfelelően és terjedelem szerint többé-kevésbé feligazítva, ívelten hordja. A jármód összeszedettséget, átengedettséget mutat, kapcsolata könnyű és puha a szárral és teljesen felszabadult. Fejét nyugodtan tartsa a függőleges vonal előtt, rugalmas tarkóval úgy, hogy a tarkó legyen a legmagasabb pont, és lovasával szemben semmiféle ellenállást ne fejtsen ki.
A kádencia / rugalmas ütemesség / a ló harmonikus mozgásának az eredménye, ami a jármódok jól érzékelhető szabályosságán, lendületességén és kiegyensúlyozottságán alapul. A kádencia lényeges feltétele, hogy a ló a jármódnak megfelelő állandó ritmusban mozogjon. A kádenciának minden feladat végrehajtásakor és minden jármódban meg kell maradnia.

Az állj

Állj-nál a ló maradjon figyelmes, mozdulatlan és egyenesre igazított. Egyensúlyban, négy lábon álljon, elülső és hátulsó lábai egymás mellett maradjanak. Nyaka feligazított, a tarkó a legmagasabb pont, a homlokvonal valamivel a függőleges előtt. A ló nyugodtan rághatja a zablát, könnyű összeköttetésben legyen lovasa kezével, legyen kész a legkisebb jeladáskor az elindulásra.

A lépés

A lépés olyan haladó jármód, amelyben a ló lábai jól kifejezett négy ütemben követik egymást az egész lépésmunkában.
Amikor a négy kifejezett patadobbanás egyenletessége és szabályossága megszűnik, a lépés egyenetlen vagy megtört ill. a ló passzban jár.
A lépés az a jármód, amelyben legjobban érzékelhetők az idomítás hiányosságai. Éppen ezért a lótól nem szabad megkövetelni az idomítottságának mértékét meghaladó összeszedettséget. A nagyon elsietett összeszedés nemcsak az összeszedett lépést, hanem a középlépést és a nyújtott lépést is elrontja.
Megkülönböztetünk összeszedett lépést, középlépést, nyújtott lépést és szabadlépést.

a./ Összeszedett lépésben a ló támaszkodásban maradva hordja magát határozottan előre, a nyaka feligazított és ívelt. A ló homlokvonala megközelíti a függőlegest, szája kapcsolatban marad a lovas kezével. A hátulsó lábak könnyed térdhajlításokkal mozognak. A ló mozgása haladó, erélyes a végtagok folyamatos, szabályos földre helyezésével. Az összeszedett lépés a középlépésnél kevésbé térnyerő, ugyanakkor magasabb és erőteljesebb, mivel az izületek fokozottabban hajlítottak, anélkül, hogy elsietett, vagy szabálytalan lenne.
b./ A középlépés szabad, szabályos és könnyed, közepesen nyújtott. A ló támaszkodásban maradva, erélyesen halad előre, egyenletes, határozott, nyugodt lépésekkel. A hátulsó paták az elülső paták nyomai előtt helyezkednek el. A lovas, lova szájával puha és állandó összeköttetést tart.
c./ Nyújtott lépés közben a ló a legtérnyerőbben halad, anélkül, hogy elsietne és a patadobbanások szabályossága megváltozna. A hátulsó paták határozottan az elülső paták nyomai elé helyeződnek. A lovas engedje, hogy a ló a nyakát kinyújtsa és fejét előrenyújtsa, anélkül azonban, hogy szájával az összeköttetést elveszítené.
d./ A szabad lépés pihentető jármód, amelyben a ló teljes szabadságot kap, hogy fejét és nyakát kinyújtsa.

Az ügetés

Az ügetés kétütemű jármód, amelynél az ütemeket pillanatnyi lebegés választja el egymástól és a ló átlós lábpárai egyszerre lépnek.
Az ügetés legyen mindig szabad, határozott, szabályos és a ló habozás nélkül induljon meg ebben a jármódban.
Az ügetés minőségét a lépések szabályosságának és rugalmasságának együttes benyomásával, a hát kellő rugalmasságával, a hátulsó lábak helyes használatával mérik, valamint annak képességével, hogy a ló az ütemességét és természetes egyensúlyát meg tudja-e tartani.
Megkülönböztetünk összeszedett ügetést, munkaügetést, középügetést és nyújtott ügetést. 

a./ Az összeszedett ügetés közben a ló száron, feligazított, ívelt nyakkal megy előre. A koncok határozott használata fenntartja a lendület erejét, amely lehetővé teszi a vállak mindenirányú könnyed irányítását. A ló lépéshosszai rövidebbek, mint más ügetésnél, de könnyedebbek és élénkebbek.
b./ A munkaügetés az összeszedett ügetés és a középügetés közötti jármód. A ló még nem eléggé kiképzett ahhoz, hogy összeszedetten ügessen, de egyensúlyban tud maradni, a támaszkodás fenntartásával egyenletes és rugalmas lépésekkel, tevékeny csípőkkel megy előre. A "tevékeny csípők " kifejezés nem jelenti azt, hogy az összeszedettség kötelező ebben a jármódban, egyszerűen hangsúlyozza a lendület fontosságát, amely a hátulsó végtagok tevékenységéből ered.
c./ A középügetés a munkaügetés és a nyújtott ügetés közötti jármód, de sokkal " kerekebb" mint a nyújtott ügetés. A ló határozottan megy előre, mérsékelten nyújtja lépéseit a hátsó végtagokból eredő határozott lendülettel. A lovas megengedi a lónak, hogy támaszkodásban maradva fejét a függőlegesnél jobban előre engedje, mint összeszedett és munkaügetésben, de azt is, hogy fejét, nyakát kissé leengedje. A patadobbanások is lehetőleg egyenletesen maradjanak és a mozgás összességében kiegyen súlyozott és könnyed legyen.
d./ Nyújtott ügetés közben a ló a lehető legtérnyerőbben haladjon, megtartva ugyanazt az ütemet, lépéseit a maximumra megnyújtva a hátulsó végtagok erős lendülete folytán. A lovas megengedi a lónak, hogy egy bizonyos támaszkodásban maradva nyakát leengedje és megnyújtsa a feligazított jármód elkerülése érdekében.

Minden ügetés munkát "tanügetésben" kell végrehajtani, kivéve, ha az adott feladat mást ír elő.

A vágta

A vágta olyan háromütemű jármód, amelyben a " jobb kézen" pl. a patadobbanások ilyen sorrendben követik egymást:
- hátulsó bal láb
- hátulsó jobb láb és az átlós első bal láb együttesen
- elülső jobb láb, majd mind a négy láb lebegése következik az újabb vágtaugrás megkezdése előtt

A vágtát mindenkor szabályos, ütemes ugrásokkal és könnyedén kell végrehajtani, minden visszatartás nélkül.
A háromütemű vágta minőségét a szabályosság és könnyedség együttes benyomásával állapítják meg. A lónak könnyű támaszkodásban, hajlékony tarkóval, a koncizületek aktív használatával egyenletes ütemben, természetes egyensúlyban kell a vágtaugrásokat végrehajtani és ezt az állapotot a különböző vágtákba való átmenetek során is meg kell őrizni. Egyenes vonalon történő vágta során a lónak egyenesre állítottnak kell lenni.
Megkülönböztetünk összeszedett vágtát, munkavágtát, középvágtát és nyújtott vágtát.

a./ Összeszedett vágtában a ló támaszkodásban maradva, feligazodva, ívelt nyakkal mozog. Ezt a jármódot az elülső végtagok könnyedsége és a hátulsó végtagok használata jellemzi: azaz hajlékony, szabaddá tett, mozgékony vállak és tevékeny koncizületek. A ló ugrásai sokkal rövidebbek, mint a többi vágtában, de sokkal könnyedebbek és a mozgása élénkebb.
b./ A munkavágta közbenső jármód, az összeszedett és a középvágta között. Ebben a jármódban a ló a támaszkodást fenntartva, egyensúlyban, rugalmas vágtaugrásokkal, "tevékeny csípőkkel" halad előre. A "tevékeny csípők" kifejezés nem az összeszedettséget jelenti, hanem a hátulsó lábak tevékenységéből eredő lendület fontosságát hangsúlyozza.
c./ A középvágta közbenső jármód a munkavágta és a nyújtott vágta között. A ló határozottan megy előre, mérsékelten nyújtja ugrásait, a hátulsó végtagok határozott lendületéből. A lovas megengedi a lónak, hogy támaszkodásban maradva fejét a függőlegesnél jobban előre engedje, mint az összeszedett és munka vágtában, ugyanakkor fejét és nyakát könnyedén leengedje. A vágtát a könnyedség és kiegyensúlyozottság kell, hogy jellemezze.
d./ Nyújtott vágta közben a ló a lehető legtérnyerőbben halad /legtöbb földet takar/ megtartva ugyanazt az ütemet, ugrásait a maximumra megnyújtja, a hátsó lábak erős lendülete folytán, anélkül, hogy nyugalmát, és könnyedségét elveszítené. A lovas megengedi a lónak, hogy támaszkodásban maradva nyakát és fejét leengedje, kinyújtsa.

Az ellenvágta olyan elengedtető gyakorlat, mely során a lovas a jobb, vagy balkézre való haladás közben lovát az ellenkező kézre eső vágtában lovagolja. A gyakorlat során a lónak könnyedén, egyensúlyban, a vágtaugrások egyenletességének megtartásával a külső kézre hajlítva kell haladni.
Az egyszerű ugrásváltásnál a ló vágtából lépésbe megy át és kettő vagy legfeljebb öt lépés után a másik lábra vágtázik.
Az ugrásváltásban a ló egyetlen vágtaütem alatt a lábsorrendjét a levegőben megváltoztatja. Az ugrásváltás végrehajtható sorozatban, vagyis minden negyedik, harmadik, második és minden egyes ugrásra. Az ugrásváltás sorozatban a lónak egyenesre állítottan, nyugodtan, könnyedén és ébren tartott lendülettel kell haladnia. Az összeszedettség foka a sorozatban kissé kevesebb lehet, mint általában az összeszedett vágtában, annak érdekében, hogy a lovas elkerülje az ugrások lerövidülését és a könnyedség elvesztését, s hogy fenntartsa a sorozat ugrásváltás fesztelenségét.

A hátralépés 

A hátralépés a szimmetrikus hátrafelé mozgás fajtája, amelyben a végtagok átlósan, majdnem egyszerre emelkednek és érnek földet. A végtagok legyenek jól emeltek és a hátsó lábak vonalon maradjanak.
A hátralépést megelőző megállás és mozdulatlanság, valamint a hátralépés alatt a ló száron maradva őrizze meg szándékát az előre menésre.
Súlyos hibák: ha a ló a lovas segítségadását megelőzi, vagy elsiet, minden ellenállás vagy szár ellen törekvés, elferdülés, a hátsó lábak kitérése vagy lustasága, az elülső lábak vontatottsága.
Ha valamelyik díjlovagló feladatban a hátralépést ügetés vagy vágta követi, a lónak azonnal , megszakítás nélkül, egyetlen lépés közbeiktatása nélkül kell megindulnia a kívánt jármódban. 

Az átmenetek

A jármód és iramváltoztatásokat szabatosan, előírás szerint kell végrehajtani, gyorsan, de puhán és durvaság nélkül. A kádenciát fenn kell tartani addig a pillanatig, amíg a ló új jármódot vesz fel vagy megállni készül. A lónak könnyedén kell száron maradnia, nyugodtan megőrizni a megfelelő ültetést.

A félfelvétel

A félfelvétel célja, a ló összeszedettségének, egyensúlyának javítása, figyelmesebbé tétele újabb feladat megkezdése, vagy jármód változtatás előtt. A félfelvétel a lovas alig látható, ülés, comb és kézsegítségeinek majdnem egyidejű, összehangolt tevékenységének az eredménye.

Az irányváltoztatások

Irányváltoztatás közben a ló a haladás irányának megfelelő ívben legyen hajlítva, maradjon elengedett és engedelmeskedjen ellenszegülés nélkül lovasa segítségeinek anélkül, hogy a jármód ütemét, vagy iramát megváltoztatná.
Az irányváltoztatás, pl. a jobb sarokban a sarkon áthaladásnál a lónak összeszedett és munka jármódban egy 6 méter átmérőjű negyedkört kell leírni, a közép és nyújtott jármódokban egy kb. 10 méter átmérőjűt. /A sarkok kilovaglása különböző jármódokban./
A kézváltásoknál a lovas hajlított vonalon eltér az eredetileg követett  iránytól, majd továbbhalad akár a négyszög negyed vonaláig, vagy akár a középvonaláig, vagy akár az ellenkező hosszú falig, ahonnan ismét irányt változtatva visszatér ugyancsak hajlított vonalon addig az eredeti vonalig, amelyen ezt a mozzanatot megkezdte.
A kézváltáskor a lovas az irányváltoztatás előtt egy pillanatra egyenesre állítja a lovat.
Amennyiben a méterek vagy lépések számát a feladat pontosan előírja / pl. egy kézváltással érintve a középvonal mindkét oldalát/ ezt a számot szigorúan be kell tartani és a mozzanatnak részarányosnak kell lennie.

A hajlított vonalak

A kör 6, 8, 10 méter átmérőjű lehet. A 10 méteren felüli átmérőjű körnél az " átmérőn túli" kifejezést használják.
A kígyóvonal egyenessel összekötött félkörökből áll. A középvonalon áthaladva a ló teste maradjon párhuzamos a rövidfallal. A félkörök hosszúságától függően az összekötő egyenes hosszúsága változhat.
A kígyóvonal lovaglása folyamán a lovas az első ívet a rövid fal közepétől fokozatosan távolodva kezdi, utolsó ívét az ellentétes rövidfalhoz közeledve fejezi be. A hosszúfalon előírt egyívű kígyóvonalat a kijelölt betűnél kell kezdeni és annak legtávolabbi pontja az E vagy B betűtől számított 5 m-re esik. A hosszúfalon előírt kétívű kígyóvonalat ugyancsak a kijelölt betűtől kell kezdeni és annak legtávolabbi pontja 2.5 m a hosszúfaltól. Kígyóvonalat a sarkokban megkezdeni vagy befejezni hiba.
A nyolcas két fordulatot és egyenlő két kört ír le, a feladatban előírtak szerint, ezek a nyolcas közepének érintői. A lovasnak lovát egy pillanatig egyenesre kell állítani, mielőtt az alakzat közepén irányt változtat.

A vállat be gyakorlatnál a ló könnyedén meghajlik a lovas belső combja körül. A gyakorlatot három patanyomon kell végrehajtani, úgy, hogy a külső első pata a belső hátsó pata elé kerüljön. A ló belső elülső oldali lába átlép a külső első lábon, a belső hátsó láb pedig a testtömeg alá, a súlypont irányába lép. A gyakorlatot a ló csak a koncizület megfelelő hajlításával tudja végrehajtani, ami az összeszedettség fokozódásához vezet.
A farat be gyakorlatnál a ló könnyedén meghajlik a belső comb körül, a külső hátsó pata a belső első pata vonalába lép, a külső hátsó láb átlép a belső hátsó lábon. A gyakorlatot három patanyomon kell végrehajtani.
A farat ki gyakorlatot a faltól egy járással beljebb kell elvégezni, a ló fara közelit a falhoz. Egyébként a feladat végrehajtására a farat be előírásai az irányadók, ellenkező irányba.

A féloldalazás gyakorlat a farat be egyik változata az átlóvonalon végrehajtva. A ló a lovas belső combja körül enyhén meghajlik, ezzel szabadságot és mozgékonyságot biztosítva a vállaknak, ami a mozgást folyamatossá és kifejezőbbé teszi. Az elülső lábaknak kissé meg kell előzni a hátsókat. A ló külső oldali lábai átnyúlnak a belső oldali lábain és a ló a menetiránnyal megegyező irányba néz. Az egész mozgás alatt meg kell őrizni ugyanazt a kádenciát és egyensúlyt, mint amivel a ló addig haladt. A vállaknak adandó nagyobb szabadság és mozgékonyság érdekében különösen fontos, hogy a ló ne csak helyesen hajlított legyen, ezzel elkerülve a belső oldali vállak túlságos előretolódását, hanem őrizze meg lendületét is főként a belső hátsó láb használatával.

Perdülés és félperdülés

A perdülés és félperdülés olyan két patanyomon lovagolt kör /félkör/ amelynek sugara egyenlő a ló hosszával, az elülső lábak a csípők körül fordulnak.
A perdüléseket /félperdüléseket/ rendszerint összeszedett lépésben és összeszedett vágtában lehet végrehajtani, de végrehajtható piaff- ban is.
A perdülésben / félperdülésben/ a feladatot az adott jármódban, a lábsorrend megtartásával kell végrehajtani, melynek során a belső hátsó láb mintegy tengelyül szolgál és minden lépésnél felemelkedik, majd az előző patanyomban vagy egy kissé előbb ér földet.
Bármely jármódban hajtják végre a perdülést / félperdülést/ a lovat enyhén arra az oldalra kell hajlítani, amelyre fordul és a könnyű támaszkodásnak, valamint a kádenciának meg kell maradni.
A perdülés /félperdülés/ folyamán a ló őrizze meg lendületét, ne mutassa a legcsekélyebb szándékát sem a hátralépésnek és tengelytől való kitérésnek. Ha a belső hátsó láb nem emelkedik és nem helyeződik le megfelelő ütemben, mint a másik hátsó láb, akkor a mozgás nem szabályos.
A perdülés / félperdülés/ minőségének értékelését a rugalmasságra, a könnyedségre, az ütemességre és szabályosságra, valamint a pontosságra és az átmenetek könnyedségére kell alapozni. A vágtaperdülésekben / félperdülésekben/ többek között az egyensúlynak, emelkedésnek és a lépések számának összhangban kell lenni./ a félperdüléseknél három-négy, a perdüléseknél hat-nyolc lépés v. vágtaugrás kívánatos/.

A passzázs

A passzázs lerövidített és erősen összeszedett, nagyon magas és igen ütemes ügetés. Jellemző a hátsó lábak kifejezett tevékenysége, a térdek és térdhajlatok hangsúlyozott hajlítottsága, valamint a mozgás kecsessége és rugalmassága. Mindkét átlós lábpár együtt emelkedik és egymás után jól szabályozott ütemben ér földet egy hosszúra nyújtott lebegéssel.
Elvben az elrugaszkodó elülső láb patája lebegéskor a lábszár közepéig, a hátulsó láb patája könnyedén az elrugaszkodó hátulsó láb bokájáig emelkedik.
A nyak legyen feligazodott és ívelt, a tarkó a legmagasabb pont, a homlokvonal megközelíti a függőlegest. A támaszkodás könnyű legyen, hogy a ló megakadás nélkül tudjon átmenni passzázsból piaffe-ba és fordítva, minden látható erőfeszítés, valamint anélkül, hogy ütemességét megváltoztatná. Mindig a folyamatos előremenés törekvése jellemezze.
Komoly hibának számít a hátulsó láb ütemzavara, az elülső láb vagy a csípő oldalsó kilengése, az elülső lábaknak a kapkodó mozgása, a hátsó láb leragadása.

A piaffe

A piaffe rendkívül összeszedett, feligazított és ütemes helyben ügetés. A ló háta hajlékony és rugalmas. A far könnyedén leereszkedik, a csípő és a térdhajlat tevékeny és aktív, a vállak és az elülső végtagok rendkívül könnyedek és szabadok. Minden átlós lábpár együtt emelkedik és egymás után, jól szabályozott ütemben és földet egy kissé nyújtott lebegéssel.
Elvben a láb patája lebegéskor az elrugaszkodó elülső lábszár közepéig emelkedik, a hátulsó pata az elrugaszkodó láb bokájáig.
A nyak legyen feligazított és ívelt, a homlokvonal függőleges. A támaszkodás könnyed, a tarkó rugalmas, a ló puhán érintkezik a kitartó szárakkal. A ló teste felemelkedik és süllyed egy rugalmas, ütemes és harmonikus mozgásban.
Annak ellenére, hogy szigorúan egyhelyben és tökéletes egyensúlyban kell a piaffe-ot végrehajtani, állandó és erélyes előrehajtó erővel legyen telve, mely a lónál szakadatlan előrefelé való megindulásban mutatkozik, felkészülve arra a pillanatra, amikor megszűnik a piaffe-ra ösztönző segítség.
Komoly hibának számít a legcsekélyebb hátrafelé mozgás, a hátulsó lábak szabálytalan mozgása, az elülső lábak keresztezése vagy a csípő ingadozása. Elsietett mozgás, vagy ütemesség nélküli szabálytalan, vagy lebegés nélküli lépések nem nevezhetők valódi piaffe-nak.