A lovak patái módosult szaruképletek. A négy, egyenként tenyérnyinél nem sokkal nagyobb pata érintkezik a talajjal, hordozza az állat súlyát, igénybevételnek teszik ki a különböző környezeti hatások, mint pl. a sár, hó, trágya stb. Ebből kifolyólag nagyon fontos az állapotuk.

Ezért a patát ért sérüléseket mihamarabb orvosolni kell. A bajt mindenképpen könnyebb megelőzni, mint orvosolni. Általában nyolchetenként kell lovunkat kovácshoz vinni, de a köztes időben mi magunk is sokat tehetünk a paták jó állapotáért. Soha ne feledkezzünk meg a paták tisztántartásáról. Mielőtt a lovat az istállóból kivezetnénk a szabadba, mindig távolítsuk el a pata talpi felületéről a berakódott almot. Így mindig láthatjuk a pata állapotát és az esetleges elváltozásokat (repedés, töredezés). A nyírbarázdák tisztántartása különösen fontos. A repedéseknek két fajtája van, a felületesek és az áthatók. A felületesek legtöbbször nem okoznak fájdalmat, így sántaságot sem. Az átható repedések azonban mindig fájdalommal és így sántasággal is jár. A felületes repedések gyorsan gyógyulnak, ez sajnos nem mondható el az áthatóról. Ezek a sérülések nagyon nehezen és hosszasan gyógyulnak. A szövődményes esetekben viszont kedvezőtlenek a gyógyulással kapcsolatos kórjóslatok.

A helyes pataápolással ezek az elváltozások megelőzhetőek. Fontos a pata tisztántartása, tisztítása kivezetés előtt, munka után a lábak lemosása, mert így a patára és a lábakra rakódott szennyeződés könnyen eltávolítható. Fontos szabály, hogy amíg az állat nem száradt meg teljesen, addig ne vezessük a helyére, mivel az alomból felszálló por eltömítik a pata pólusait, így a lemosás hozzájárulhat a kiszáradáshoz.

A pataápolás lényege, hogy a megfelelő kezeléssel megtartsuk a pata rugalmasságát és ezzel együtt lovunk egészségét.