A ló bőrének rétegei: hám, irha és bőr alatti kötőszövet. A hám rétegében van a festékanyag, amely a bőr színét adja. Az irharéteg erekkel és idegekkel dúsan átszőtt. A bőr alatti kötőszövet zsírszövetet tartalmaz.

A keleti jellegű, valamint az angol telivér és félvér lovaknak vékony a bőre és igen vékony a bőr alatti kötőszövete. A hidegvérűek és a pónik bőre sok bőralatti kötőszövetet tartalmaz és ezért vastag (ők az időjárás viszontagságait jobban bírják). A bőrben faggyú- és verejtékmirigyeket, szőröket (szőrtüszőket) találunk. A szőr védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben, véd a külső behatolásoktól, ezenkívül a színe esztétikailag hat ránk és a ló azonosításában is felhasználható. A szőr külső kéregállományból és belső velőállományból áll. Színét a festékanyag (a melanin) különböző mennyisége adja, ez határozza meg a szem szivárványhártyájának, bőrnek, a szaruanyagnak a színét is.

A pigmenthiányos bőr hússzínű, a szem piros, a szőrzet születéstől fogva fehér (albinizmus). Részleges albinóknál a szem kék színű. A versenylótenyésztésben hosszú idő óta vita tárgya, hogy ló színe és teljesítménye között van e összefüggés. E vizsgálódások eredménye szerint a "jó lónak (eredményes lónak) nincs színe". Más szóval nem a színe határozza meg, hogy eredményes e a ló avagy sem. Annak is van némi alapja, hogy a pigmenthiányos bőr érzékeny, az ilyen lábvég többet szenved az ekcémától. A ló egész testét fedőszőr borítja, ez néhol (a fejen, a háton stb). szőrfogót, tarajt, szőrlécet alkot. Jó erre figyelni, mert az azonosításban néhol ezeket is felhasználják. A télen megnyúlt fedőszőrök közé finomabb, tompább fényű pehelyszálak ékelődnek. Ilyenekből áll az újszülött csikók bundája. Ezeket tavasszal, szőrváltáskor leveti a ló. A szopóscsikó választási korban dobja le puha, hosszú pehelyszálas bundáját és ilyenkor nyeri el végleges szőrszínét is, amely a legritkább esetekben azonos színű a korábbival. A szőrváltást siettetni lehet meleg istállóval, jó kondícióval (letakarással is, de ez semmiképpen sem ajánlható, mert meghűlést okozhat). Hideg környezetben a ló - csikó bundaszerű köntöst növeszt, amely nagyszerűen védi a hideg ellen. Ezt a szőrköntöst a továbbiakban csak akkor szabad lenyírni, ha meleg istállóban tartjuk a csikót. A szőrváltás fokozott bőr érzékenységgel és megnövekedett fehérje igénnyel jár.

A ló színének meghatározásában nyelvünk igen gazdag. Régebben 150-200 évvel még igen sok jelzőt használtunk a ló színének megjelölésére. Ezeknek nagy része kiment a használatból és így szín megjelölése egyszerűsödött. A genetika viszont "felfedezte a lószínt" és tudományos alapon igyekszik az egyes színek megjelenését, öröklődését magyarázni. Az alábbiakban a hagyományos magyar lószínelnevezések rendszerbe állítását tárgyaljuk, s csak érintve a genetikai vonzatot. A szőrszín is, mint afféle minőségi tulajdonság a sejteknek az örökítési anyagában a kromoszómafonalak génállományában rögződik. A színöröklést a Mendel-féle öröklési szabályokkal meglehetősen jól lehet követni. A fő törvényszerűség, hogy az ivarsejtekben a génállomány feleződik és a tulajdonságokat kialakító génpárokból csak az egyik jut az ivarsejtbe. Majd megtermékenyüléskor az apai és az anyai örökítőanyag párt alkotva hozzák létre az egyedre jellemző tulajdonságokat. Van domináns színgén (pl. a szürke), amely elnyomja a recesszívet (pl a sárgát). A domináns színű gén, ha az örökítési anyagban jelen van mindenképpen érvényesül. A recesszív tulajdonság pedig csak akkor jelenhet meg, ha az őt elnyomni képes domináns tulajdonság sem az apai, sem az anyai oldalról nincs jelen az örökítési anyagban. Ismerünk gátló, vagy részben gátló faktort, amely bizonyos színek kialakulását (teljes színmélységben történő megjelenését) befolyásolni képes. Tudjuk, hogy van apisztatikus öröklési sor, amikor a nem ellenlábas színfaktor mégis akadályozni képes más színek megjelenését.

A ló színének episztatikus sora: tarka színeződés, fakó, szürke, pej, fekete, sárga. A tarka szín tehát minden színeződést elnyom és a sárgát pedig mindegyik elnyomhatja. Sárga színű csak akkor lesz a ló, ha semmi más színt nem örökölt. Ugyanakkor ez az episztatikus sor azt is jelzi, hogy melyikből hasadhatnak ki az elnyomott színek. Az érvényre nem jutó színek sorát hiposztatikusnak mondjuk.

A ló színöröklésében nagyrészt ismeretesek a különböző gének helyei (lokuszok), amelyekben az apától és az anyától örökölt génpárok együtt foglalnak helyet. Ha mind az apai, mind az anyai oldalról ugyanolyan színű gént örökölt az egyed, akkor e színre nézve homozigóta.
Ha az apai és az anyai örökség eltér egymástól akkor a szóban forgó színre heterozigóta.
A genetika tudomány igen sok színgén helyet (lokuszt) derített fel s dolgozta ki öröklésmenetét. Mindezek közlése ma már egész könyvre menő irodalmat jelent. Aki tudományosan kíván a ló színöröklésével foglalkozni, annak sok idegennyelvű forrásmunka áll rendelkezésére. A génhelyeket az ABC nagybetűivel jelölik- maga a nagybetű mindig a domináns tulajdonságot jelzi. Az azonos kisbetűk az ellenlábas recesszív génpárt jelölik.

Fehér az a ló, amelyiknek mind a fedőszőre, mind a hosszúszőre születéstől fogva fehér. Bőrük rózsaszín, szemük kék, de lehet egyéb színű is, patájuk viaszsárga. Németországban, Dániában, Amerikában fordul elő. E csoporton belül megkülönböztetünk még krémszínű albinó lovat (palominó) ez heterozigóta albinó. Két hasonló pároztatásából sárga születhet. A valódi albinó piros szemű és tiszta fehér, amelyről az a tapasztalat, hogy homozigóta formában letális (magzat korban elpusztul).

Fekete a ló, amelyiknek mind a fedő, mind a hosszú szőre fekete, a bőr sötéten pigmentált, a pata palaszürke. Nyárifekete a has alján, a lábak belső oldalán barna színű, nyáron pedig a test egyéb helyén fekete, télen a szőrök hegye barnásvörös árnyalatú.

Pej színű a ló, ha a fekete színgén a lábvégekre és a hosszú szőrökre korlátozódik, s a fedőszőrök egyéb helyen barna árnyalatúak. Genetikailag sötétpej és a világospej csoport más génhatásra jelenik meg. A barna szőrök árnyalata szerint beszélünk még aranypejről, meggypejről, pejről (középpej) és gesztenyepejről. Vöröslábú pej az az egyed, amelynek a hosszú szőrei ugyan feketék, de a lábvégek nem.

Sárga az a ló, amelyiknek mind a fedő-, mind a hosszúszőrei valamilyen sárga árnyalatúak, bőrük palaszürke, patáik ugyancsak. Színárnyalatai világossárga, aranysárga, vörössárga, sárga (középsárga) sötétsárga, májsárga, szénsárga. Némely sárga ló hosszúszőre egészen világos sárga, majdnem fehér. A sárga recesszív szín, csak akkor jelenik meg, ha homozigóta recesszív az egyed. Sárga x sárga színű ló utóda mindig sárga.

A fakó lószín tulajdonképpen a fekete, a pej és a sárga szín higított változata. A fekete és a pej változat után közönséges fakónak mondjuk az az egyedet, amelyiknek a hosszúszőrei, valamint lábvégei feketék, bőre és patája palaszürke, a fedőszőrök valamilyen világosabb barna árnyalatúak. A törzs gerincvonalán hátszíjat találunk. Árnyalatai: egérfakó, mogyorófakó, aranyfakó, zsemlyefakó. A sárga szín utáni fakók hosszúszőre nem fekete lábvégük sem fekete, nem hátszijaltak, bőrük palaszürke, patájuk is, ilyenek: zsufakó, gerlefakó, rozsdafakó. Az izabellafakó a fehéreknél tárgyalt krémszínű egyedhez hasonló, amelynek bőrében és szarujában korlátozott a festékanyag.

Tűzöttnek mondjuk a lovat, ha a fekete, a barna, vagy a sárga színes szőrök közé fehér szőrszálak ékelődnek. Az alapszín szerint beszélünk tűzött pejről, tűzött feketéről, tűzött sárgáról. Ha a fehér szőr aránya eléri az 50%-ot deresnek mondjuk a lovat, megjelölve az alapszínét is: pejderes, feketederes. Ha még több a fehér szőr a lovon, akkor vércse színűnek ítéljük s ez lehet: pejvércse, feketevércse, vagy szerecsenfejű, sárgavércse. A tűzött színcsoport egyedei télen sötétebb színűek, mit nyáron. Idősebb korral pedig világosabb színűek lesznek. A szürke szín erősen domináns jelleg, s a homozigóta szürkének minden utóda szürke (ez a szabály a heterozigóta szürkére nem áll). A szürke lovak piszkos feketének vagy vörössárga színűnek születnek. A kor előre haladásával - egyedi tulajdonságképpen igen változóan- kisebb, vagy nagyobb mértékben kiszürkülnek: tehát az egész testükön egyre több lesz a fehér szőr. A tűzött egyedeket az különbözteti meg a szürke csoporttól, hogy ezeknél a fej.- és a lábvégek, valamint a hosszúszőrök is kiszürkülnek. A piszkos feketének született csikószín után a kifehéredés szerint: acélszürke, seregeszürke, almázottszürke, legyesszürke és ezüstszürke lóról beszélünk. A vörösesbarna, barnának született csikószín után: mézszürkéről, almázott mézszürkéről, szeplős szürkéről és pisztráng-szürkéről beszélünk.

Tarka színű a ló, ha nagy fehér foltok színesekkel változnak. A színes foltok szerint beszélünk feketetarka, sárgatarka, pejtarka lóról. A párductarkák testén a színes foltok almanagyságúak, vagy forint nagyságúak. Az agártarka lovon a kis színes foltok széle szürkés kerettel határolt. A habos tarka lovon a tarkázottság határa és színének élénksége elmosott.

Ha a szopós csikó szőr színe: Szőrváltás utáni állandó színe: