Vannak olyan lótartók, akik komolyan azt hiszik, hogy egy lónak állandóan viselnie kell egy kötőféket?! Napközben feltétlenül, éjszakára pedig… Hát igen. Tulajdonképpen miért is ne? - teszik fel a kérdést az ellentábornak. Pedig a helyes kérdés az lenne: miért viselje??? Tulajdonképpen két esetben van csak valóban szükség a kötőfékre: ha vezetjük, vagy ha épp kikötjük vele a lovat. A boxban, a karámban vagy a legelőn a kötőfékre semmi szükség!

Kötőfék a karámban?

Több szempontból is hátrányos lehet a lovakra a karámban kötőféket tenni. Egyrészt azért, mert könnyen beakadhatnak vele valahová, legyen az egy kiálló kerítésoszlop, egy fa ága, az önitató, vagy épp a ló saját lába, amikor vakaródzik. Azt a pánikhelyzetet, amit egy ilyen beakadás okoz, és persze az ezzel járó sérülésveszélyt egyáltalán nem szabad lebecsülni! Sajnos magam is szemtanúja voltam egy ilyen esetnek: egy, a karámban álldogáló lovat egy arra járó a villanypásztoron kívülről akart megkínálni egy kis fűvel, de a kinyúló ló kötőféke elakadt egy kerítésoszlopon. A következmények igen súlyosak lettek, a ló ugyanis ijedtében szétszakította a villanypásztor szalagját, magával rángatta, és pánikszerű menekülése közben a fején és a lábain is csúnya sérüléseket szenvedett.
A lótartók másik - szintén a lustaságból adódó - oka arra, hogy miért hagynak kötőféket a lovakon a karámban, az, hogy így könnyebb megfogni a lovat. Csakhogy ami kétségtelenül könnyebbség a gazdának, az ugyanúgy megkönnyíti a lótolvajok dolgát is, sőt szinte "csábítja" őket arra, hogy egyszerűen elvezessék az őrizetlenül hagyott lovat. Ráadásul - ami persze azért jóval kisebb baj, mint az, ha a ló tűnne el - sokszor előfordul, hogy a drága kötőféket este már hiába keressük a ló fején. Vagy elveszítette, vagy az is meglehet, hogy "kedves" emberek egyszerűen levették a fejéről és hazavitték…
Fennáll persze a gond, hogy hogyan fogjuk meg és vezessük haza a lovat a legelőről, ha nincs rajta kötőfék, és még nemigen akaródzik neki hazajönni az istállóba. Erre mindenkinek magának kell kitalálnia egy megfelelő módszert, ami még mindig sokkal jobb, mint ha a ló beakadna és megsérülne, vagy ha ellopnák a legelőről.

Kötőfék a boxban?

Miért? A legfeljebb tizenkét négyzetméteren csak nem lehetetlen megfogni a lovat. Ha mégsem megy, akkor bizony nem a kötőfék hiánya az oka, és nem is a kötőfék a dologra a megoldás. A lónak valószínűleg oka van arra, hogy ne hagyja megfogni magát, így ezt az okot kell mielőbb megszüntetni, és nem a kötőfékbe kapaszkodni a szó minden értelmében. Az a ló, amelyik kötőfék nélkül nem közelít bizalommal az emberhez, az a lovaglás során sem lesz megbízható társunk!

A klasszikus bőr kötőfék

A bőrből készült kötőfék szép, elegáns és tartós szerszám, amely megfelelő ápolás mellett "túléli" a lovat is. Az egyetlen gond az szokott lenni vele, hogy többnyire nehéz jól beállítani, azaz általában csak egy bizonyos lóra illeszkedik megfelelően. Legtöbbjük a torok-, vagy a tarkószíjnál nyitható, az orrszíja viszont általában túl bő, és nem szabályozható. A bőr kötőfék a legalkalmasabb arra, hogy biztonsággal kikössük vele a lovat - például szállításnál is -, azonban ha a ló megijed valamitől és szabadulni akar, a túl laza orrszíj miatt az egész kötőfék elfordulhat a ló fején, és a ló szeme könnyen megsérülhet.

Perlon kötőfékek

Manapság ezek a leggyakrabban használt kötőfékek, hiszen viszonylag olcsók, és a visszafogott, elegáns sötétkéktől a zöld pöttyökkel tarkított rikító sárgáig minden változatban kaphatók. Persze mindegyiknek megvan a maga előnye, hiszen a rikító színű és mintájú kötőfékről azonnal tudni lehet, hogy melyik lóé, még ha a gazdája épp ottfelejtette is valahol, ráadásul a fűben vagy épp a szénabálák között is könnyebben rátalálhatunk, ha elveszett, mint az elegáns sötétkékre vagy feketére. De komolyra fordítva a szót - a perlon kötőfékek valóban praktikusak. A bőrrel ellentétben ezeket akár mosógépben is moshatjuk 40oC-on, így mindig úgy néznek ki, mint ha vadonatújak lennének. Gyenge pontjaik azonban a rajtuk lévő csatok és zárak. Ezek elméletileg rozsdamentes anyagból készülnek, ez azonban nincs mindig így, és a rozsdás csat, karabiner könnyen felmondja a szolgálatot - persze mindig egy kritikus pillanatban.
Mivel anyaguk hajlékony, így elvárható, hogy több ponton is szabályozhatók legyenek. Az a jó, ha mind a tarkószíjon, mind pedig az orrszíjon állíthatók, mert csak így tudnak jól és pontosan illeszkedni bármelyik ló fején.

Bélelt kötőfékek

Manapság többféle bélelt kötőfék kapható, különböző anyagból készült béléssel. Ezek anyaga lehet habszivacs, báránybőr vagy műszőrme. Azonban a lovak között is előfordul - főként a sárga és a szürke színű egyedeknél -, hogy bőrül érzékenyebb, és nem viseli el az állandó nyomást, dörzsölést. Rájuk különösen tekintettel kell lennünk, az a legjobb, ha az ilyen lovon tényleg csak rövid ideig - vezetéskor vagy kikötéskor - van kötőfék, nem pedig az, ha egyszerűen betétesre cseréljük a sima kötőféket, és azt állandóan a lovon tartjuk.

Felvezető kötőfék vagy kantár

A felvezető kötőfék egy egészen különleges dolog, amely tulajdonképpen olyan, mint egy hannoveri típusú kantár orrszíja, tehát egy tarkószíjból és egy felső orrszíjból áll, az alsó szíjat pedig itt egy vékony lánc vagy kötél helyettesíti. Az orrszíj karikáin háromszög alakban átfűzött lánc szorítóan hat a ló alsó állkapcsára, vagyis olyan, mint ha egy álladzóláncot tartanánk a kezünkben. Ez a felvezető könnyen elmozdulhat a ló fején, mivel nincs torokszíj, és így könnyen sérülést okozhat. Persze a lovak hamar rájönnek, hogy a feszítő hatású lánccal nem érdemes hadakozniuk. De figyelem: ez a fajta kötőfék csak gyakorlott felvezető kezébe való!

A "kézi" kötőfék

Ahol sok ló fordul meg egy-két napra, hétre - mondjuk egy lókereskedő istállójában -, ott mindenképp szükség van olyan kötőfékre, amely minden lóra illeszkedik és egy idegesebb lónak sem okoz sérülést, ha kikötik vele. Erre a célra legjobb az úgynevezett "kézi" kötőfék, amely vastag kötélből készül, és fonása, csomózása olyan módon működik, hogy annál jobban szorul, minél inkább húzza a ló. Ha a ló belátó és enged, a kötőfék is magától lazul, de anélkül, hogy leeshetne a ló fejéről.
Persze az újonnan vásárolt "kézi" kötőfék kötele eleinte még nem elég hajlékony és csúszós, tehát "be kell járatni", és eleinte mindig utánalazítani, ha a ló már nem feszeng benne. Nálam mindig lóg az istálló ajtajának közelében egy ilyen kötőfék, hogy ha valamelyik ló elszabadul és egyszerűen kisétál az istállóból, gyorsan meg lehessen fogni ezzel, hiszen ez bármelyik lovam fejére megfelelően illeszkedik.

Mini kötőfékek

Ez a lehető legrosszabb találmány! Néhány éve jött divatba a vékony perlon anyagból készült, egészen kicsire összehajtható kötőfék, amelyet mindig a zsebükben tarthatunk, és így bármikor kéznél van, ha szükség van egy kötőfékre. De jól gondoljuk meg, mielőtt egy ló fejére tennénk! Ezek a kis kötőfékek annyira vékony anyagból készülnek, hogy ha a ló egy kicsit is megrántja a fejét, a vékony perlon szíj annyira bevághat, hogy súlyos és fájdalmas, vérző sérüléseket is okozhat. Sőt, ha kikötjük és őrizetlenül hagyjuk benne a lovat, egy komolyabb pánikhelyzetben a ló annyira rángathatja a fejét, hogy a tarkónál még a csigolyákig hatoló mély sebet is ejthet - ami aztán végzetes következménnyel jár…

Összefoglalásul

Bármennyire is tetszetős egy kötőfék, ne a divat, hanem a praktikusság és a biztonság alapján válasszunk a vásárláskor! És a karámban vagy a legelőn se hagyjunk csak azért kötőféket a ló fején, hogy a szomszéd lássa, mennyire remek darabot sikerült választanunk a lovasboltban.
A kötőfék mindig vastag, megfelelően puha anyagból készüljön, és több helyen állítható legyen. És csak akkor használjuk, ha feltétlenül szükség van rá, egyébként hagyjuk a lovakat szabadon, mindenféle szerszám nélkül mozogni a karámban. Hiszen mégiscsak így a legszebbek, nem?

Forrás: Pointernet