A westernlovaglás különböző speciális ágak nagyon széles palettáját nyújtja. Durván három részre oszthatjuk őket:
1. A "fun" számok, ha lehet így mondani. Ezek például a funtrailek, a potatoe race és minden más, amihez nincs szükség feltétlenül westernlóra. Ezeket a számokat majdnem minden hobbilovasoknak tartott versenyen láthatjuk, ahol mindenféle stílusban lovagló emberek minden fajtájú lóval vagy keverékekkel barátságos versenyben mérik össze tudásuktt a szórakozás áll a középpontban - vagy legalábbis az a cél -, és nem annyira a versenyteljesítmény.at

2. A "valódi" versenyszámok, mint például a reining, a trail, a pleasure, a halter, a western horsemanship, a western riding.
3. A westernlovaglás nálunk még viszonylag ismeretlen részei, a "rodeó-számok".
De nézzük sorjában, először a "valódi" western versenyszámokat!

Reining

A reining tulajdonképpen "western díjlovaglás", amelyben a lónak - a verseny nehézségi fokától függően - különféle előírt feladatokat kell bemutatnia. Így például "repülő ugrásváltást", ami a hagyományos díjlovaglás ugrásváltásához hasonló feladat; a "roll back"-et, ami vágta, lefékezés, a hátsó lábon megfordulás és állásból ismét vágtázás; a spint, amely kimondottan gyors "hátsó lábon fordulás"; illetve a sliding stopot, ami pedig egy gyors vágtából történő lefékezés a szár meghúzása nélkül, amikor a ló a mellső lábával továbbfut, a hátsóval pedig "alácsúszik".
Ezen kívül az úgynevezett "speed control"-ra fektetnek nagy súlyt - a túl ideges ló, amelyet alig lehet megállítani, komoly pontlevonásokat kap. A ló korától függ, hogy milyen kantárral és hogyan szabad lovagolni. A fiatal lovakat kétkezes szárhasználattal, bosallal vagy csikózablával ellátott kantárral lehet bemutatni, az idősebbeknél gyakran kötelező a feszítőzabla és az egykezes szárvezetés.
A reining nagyon látványos versenyszám, melynek láttán a közönség gyakran képtelen egyhelyben ülve "nyugton maradni", és szabályosan felpattannak a helyükről a nézők egy-egy bravúros lovaglás láttán.

Trail

A trail viszonylag "kedélyesebben" folyik. Manapság már szinte minden olyan versenyen rendeznek trail számokat, ahol hobbilovasok is indulhatnak. Ennél a számnál a lónak és a lovasnak egy sor különböző akadályt kell leküzdenie, miközben főleg a feladatok nyugodt és helyes végrehajtására figyelnek. A ló és lovas közötti harmónia is befolyásolja a későbbi helyezést. A "forrófejűeknek" a trailvizsgán nincs helyük.
A trail versenyeken gyakran szereplő feladat például a műanyag ponyván való átlovaglás egy libegő szalag alatt, egy kapu kinyitása, egy vizesárkon való átkelés, rúdlabirintus stb. Minél magasabb osztályban versenyeznek, természetesen annál nehezebbek az akadályok - a végén a rúdlabirintusnak már "hátramenetben" is mennie kell! A lónak mindig érdeklődőnek és figyelmesnek kell mutatkoznia - a vonakodás az akadályok előtt vagy a szemmel látható megriadás természetesen pontlevonással jár. Van egy olyan változat is, amikor a lovat a trailpályán át kell vezetni - nagyon érdekes alternatíva fiatal lovaknak vagy lovasoknak! A győztes az, aki a lovával a legtöbb akadályt a legszebben oldotta meg.

Pleasure

A pleasure versenyszámok egy díjlovas számára nagyon idegennek tűnhetnek. A lovat mindhárom jármódban hosszú száron lovagolva kell bemutatni. A western horsemanshippel ellentétben a pleasure-ben kizárólag a ló mozgását értékelik. A ló sokat dicsért "ellazult" tartása azonban néha már a mellső lábakat komolyan megterheli, ha olyan mély fejtartásig fokozódik, hogy az USA-ban az ilyen lovakat a "peanut roller" (= "mogyorógörgető") gúnynévvel illetik, mivel annyira mélyen tartják a fejüket, hogy egy földimogyorót is görgethetnének vele.
A pleasure-t csoportban lovagolják, de minden lovas egyénileg lovagol, a bírók csupán utasításokat adnak a jármódról és az irányról. A vizsga végén a lovaknak a pálya közepén kell felállniuk, és nyugodtan állva maradniuk - ami sokkal nehezebb, mint amilyennek kinéz! Ezen kívül a ló és lovas közötti harmóniát is értékelik, de nem olyan súllyal, mint a többi osztályban, ahol ez áll a középpontban. A jármódok, amelyeket a pleasure-lónak be kell mutatnia, a "walk" (lépés), "jog" (a westernlovak nagyon lassú, szinte teljesen akció nélküli ügetése) és a "canter" (nagyon lassú és nagyon kényelmes, háromütemű vágta - amit nem is olyan könnyű lovagolni!).

Halter

A halter osztály alapjában véve szépségverseny, amikor a ló felépítését kézen vezetve értékelik. Természetesen itt is nagy súlyt fektetnek a lovak száron vezethetőségére lépésben és ügetésben, valamint mozgásukra. Ebben az osztályban a fajtákat persze külön-külön értékelik.
Itt is léteznek, éppen a fiatal lovak osztályaiban, néha visszásságok, különösen az Egyesült Államokban zajló megmérettetéseken. A csikókat hormonok és tápok túlzott adagolásával növesztik meg, hogy minél jobban megközelítsék az "izmos" westernló ideálját. Nem is kell mondani, hogy ezek a lovak emiatt versenylóként később csak ritkán tudnak eredményeket elérni.

Horsemanship

A western horsemanship osztály a pleasure-höz hasonló, de itt inkább a lovast értékelik, és kevésbé a lovat. Rögtön az elején egy kapun kell átlovagolni, amelyet aztán be kell csukni, majd különböző előírt feladatokat bemutatni, mint a repülő ugrásváltás és megállások. A jó teljesítmény alapvető feltétele itt a jól lovagolt és átengedő ló, mivel éppen erre fordítanak nagy figyelmet. A segítségadás és a harmonikus összbenyomás is erősen befolyásolja az értékelést.

Rodeó-számok

A különféle "rodeó-számok" egy része nálunk még eléggé ismeretlen részei a westernsportoknak, aminek fő oka, hogy sok számuk megrendezése ellenkezik a Nyugat-Európában meglévő állatvédelmi rendelkezésekkel. Ugyanakkor persze egyáltalán nem minden állatkínzás, amit a rodeókon bemutatnak. Sok szám még meg is egyezik a mi versenyszámainkkal, mégis a rodeó-számokhoz soroltam őket, mert valóban egy kaliforniai rodeón láttam őket.
Kezdjük a bemutatást a "cowboy-utánpótlás" számára kiírt ifjúsági számokkal.

Best working outfit

Itt három korcsoport létezik: 4-7, 8-11 és 12-15 éves korig. Ennek a számnak tulajdonképpen a lovagláshoz semmi köze, kizárólag a gyerek és a ló megjelenését értékelik, ami az egészen kicsiknek biztosan nagyszerű élmény.
A parádén gyakran adnak díjakat a legcsinosabb "junior-", illetve "senior-cowgirl"-nek, a legjobban kinéző "junior-", illetve "senior-cowboy"-nak és a legjobb "ranch group"-nak, amely gyakran egy család tagjaiból tevődik össze.
Aztán jön a junior western horsemanship osztály, 12 évnél fiatalabbaknak, illetve 12-15 éveseknek, ami nagyon hasonlít a verseny western horsemanship-re, de kizárólag gyerekek számára rendezik.
A junior reined stockhorse osztály ugyanezekben a korcsoportokban az előző szám fokozása, megmutatja, mennyire harmonizál egymással a ló és a lovas egy egyszerű reining számban.
Ezután a junior cowhorse osztály következik, szintén 12-15 éveseknek. Itt a lovat szintén reiningben mutatják be, de ezen kívül egy marhával is "dolgozni" kell a mottó alapján: gyakorlat teszi a mestert! Gyakran csodálkozhatunk, milyen ügyesen állítja egyik-másik kis fickó a longhornt a sarokba!
Igazán sodró lendületű a "keyhole race", azaz a "kulcslyukfutás", amelyet szintén két korcsoportra osztanak: 12 éves kor alatt és 12-15 év között. Itt a lovasnak egy körbe kell belovagolnia teljes sebességgel, ahová csak egy keskeny folyosón lehet bemenni. A körben aztán meg kell fordulni, és ismét kilovagolni - ez gyakran már szinte tökéletes megállásokban, "sliding stop"-okban és "roll back"-ekben tetőzik - de jegyezzük meg még egyszer: mindez csak gyerekeknek!
Szintén a rodeón látható gyakran az úgynevezett "Potatoe Race", amely azonban tényleg csak egy "just for fun", azaz a móka kedvéért rendezett verseny, és gyakran a szünetek kitöltésére szolgál - ami azért nem akadályozza meg benne a közönséget, hogy a 16 év alatti fiatalokat úgy buzdítsa, ahogyan azt nálunk csak a focimeccseken hallani! Minden jövendőbeli cowboy és cowgirl további reiningszáma a "junior quadrangle stake race". Itt egy pályán bizonyos számú rudat kell a lehető leggyorsabban megkerülni, anélkül hogy megérintenék vagy akár feldöntenék azokat.
A barrel race, azaz a hordókerülés hasonlít ehhez, amely szintén leginkább a fiatalok versenye, a különbség csupán a rudak helyett hordók használata.
Az abszolút tehetségek számára ott van végül a junior team roping, ahol 8-15 évesek kettesével mutathatják meg, hogyan fognak be lasszóval egy fiatal marhát.
A rodeó felnőtt számait a következő számunkban ismertetjük.


Gyakorlati tipp

És lassan a gázra…

Nos, kedvet kapott egy kis sebességre ott fent? Megpróbálhatjuk - mindenesetre még nem fogunk egészen a keyhole race-ig eljutni, most az ügetéssel kezdünk.
A westernló ügetését "jog"-nak nevezik, és néhány dologban különbözik a "normál" ügetéstől. Először is nagyon lassan lovagolják, másodszor a szárak hosszúak, harmadszor pedig a lónak alig van akciója. "És hogyan magyarázzam meg ezt a lovamnak?" gondolhatja most. Nagyon egyszerűen: lassan!
Ne kövesse el azt a hibát, hogy az ügetésbe váltásnál rögtön ismét rövidebbre fogja a szárat. A lova számára nem lehet semmilyen különbség! Továbbra is ön a Big Bossy Buddy, maga a megtestesült nyugalom, és tudja, hogy a lova azt teszi, amit ön akar. Hagyja körülbelül olyan hosszúra a szárakat, ahogy a díjlovaglásnál az elengedett szárat ismeri, ilyenkor még mindig elég kontrollja van felette, ugyanakkor segít a lovának megtalálni az önálló munka felé vezető utat.
Ha a lovával eddig a pontig továbbra is szorgalmasan dolgozott a talajról, időközben már ismernie kell egy vezényszót a lassításra is - a legjobb a hangos utasítás, vezényszó.
Ha eddig a pontig eljutottak, ismét felszállhat, és nagyon lassan elindíthatja lépésben a lovat. És mi történik azután? Nos igen, ekkor egy kicsit már tudnia kell lovagolni. Mert most pontosan azt a pillanatot kell elkapnia, amikor a ló ügetésbe vált. Az első és a második ügető lépés többnyire valamivel még lassabb, a ló csak ezután jön lendületbe. És éppen ekkor kell használnia a vezényszót és ezzel egyszerre a csípőjét - DE NEM A SZÁRAT! Dőljön kissé hátra, tegye "súlyossá" magát, aztán jöhet a "lassaaan" vagy "easy" vagy bármilyen más vezényszó. Kicsit húzhat a száron - hiszen ezt a jelet a ló már korábbról ismeri -, de ez csak kiegészítő segítség legyen.
Ha figyelmes a lova, megint lépésbe akar váltani, és éppen most kell egy kicsit lovagolnia tudni! A csípője ismét tehermentesíti a hátat, gondolja azt, hogy "előre!", és adja meg rá egészen enyhén a jelet.
A lova esetleg ideges lesz - és biztosan kételkedni fog az Ön józan eszében. Ne próbáljon rögtön tökéletes westernjogot végezni - ez egyszerűen nem megy! Próbáljon meg egy kicsit lassabban ügetni, mint egyébként.
Ez persze nem egyszerű - és még egy kicsit meg is szeretném nehezíteni: lehetőleg ne használjon nyerget! Jó okom van erre a tanácsra: így jobban érzi, mit csinál a lova. Érezni fogja az enyhe feszültséget a hátán, amikor ügetésbe vált, amikor a hátsó láb először jobban kezd előretolni, érezni fogja a marján, hogyan készül az egyensúlyozáshoz másképp emelni a fejét, mint addig. És azt is érezni fogja, amikor ez a feszültség megnő, vagyis röviddel mielőtt a lova felgyorsulna.
Egy további előny: jogban puhán kell ülni. Nem is hinné, mi mindent elnyel egy jó nyereg!
Próbálja ki egyszer, de ha a dolog még túl csúszósnak tűnik, ne nyúljon rögtön ismét a nyereghez, hanem nagyon intenzíven dolgozzon az ülésén. Mivel a legkisebb nyugtalanság a nyeregben jel a jól kiképzett westernló számára. Ha később valaha mégis egy tökéletesen kiképzett westernlóhoz jut, vagy lehetősége lesz lovagolni egyen, a szegény állat az egymásnak ellentmondó jelek és a nyeregben tapasztalható nyugtalanság miatt hamarosan egyáltalán nem fogja tudni, most mi a csodát kellene csinálnia - és megpróbál megszabadulni a hátán lévő felesleges tehertől!
"De a westernnyeregben jobb az ember tartása", érvelhetnek.
Ez igaz, de ez sem fog sokat segíteni gyámoltalan ide-oda csúszkálásán. A westernnyereg rendkívüli körülmények között alakult ki. Egy igazi cowboy olyan utakon üget fel-le, amelyekről Önnek eszébe sem jutna, hogy útnak nevezze őket. Ha azonban nincs meg az egyensúlya, a világ legjobb nyerge sem fogja megakadályozni, hogy egy nap úgy essen le a ló hátáról, mint egy zsák krumpli - csak az időpontot tolja ki!
És éppen ez a kicsi, de finom különbség a westernlovas és egy westernnyeregben ülő lovas között.
Amint a lova megteszi az első, kissé lassabb ügető lépéseket, nyugodtan tanítson meg neki egy újabb vezényszót: "jog" (vagy persze bármi mást) - ha lehetséges anélkül, hogy gyorsabbá vagy lassabbá válna a tempó. Ha a lovát később egyszer ismét hagyományos módon akarja lovagolni, már most meg kell tanulnia a különbségeket, vagyis a jognak számára egészen mást kell jelentenie, mint az ügetésnek.
Én úgy oldottam meg a problémát, hogy a jogot (vagy joghoz hasonló lépést) szóban vezetem be, az ügetést pedig a szokásos módon, "normális" segítségadással kérem. 90%-ban működik.
Ne gyakoroljon túlságosan sokáig. A lova éppen kezdetben, ha nem tudja, mit kell csinálnia, hamar ideges lesz. Iktasson be tehát mindig hosszú lépésben tett köröket, hogy megnyugodjon, és végeztessen vele néhány olyan feladatot, amelyet már tud.
És ha aztán egyszer néhány lépést a kívánt tempóban ügetett, először hagyja, aztán egyértelmű jellel kapcsoljon ismét egy sebességgel lejjebb, és csináljon valami mást. Minden gyakorlást valami olyannal fejezzen be, amit a lova tökéletes biztonsággal tud - ilyenkor megdicsérheti, és örülni fog a következő alkalomnak.
Minden más most már csak idő kérdése. Fokozatosan növelje az ügető fázisokat, és próbálja meg lépésről lépésre lassítani a tempót, amíg azt a pontot el nem érik, amely a sebességet tekintve pontosan félúton van a lépés és az ügetés között, vagyis amikor sikerül pontosan azt a pillanatot elkapni, amikor a ló éppen az első átlós lépést teszi. Most már csak rögzíteni kell ezt az új jármódot úgy, hogy egyre hosszabb ideig tartja. És ezzel párhuzamosan egészen lassan a szárat is egyre inkább elengedheti, ettől kezdve csak a testével és a hangjával tartja a lovat a kívánt irányban és sebességben. A szárat és a zablát ettől kezdve már csak abszolút vészféknek tekintse.

Forrás:Pointernet