A lovak vakcinázása, akár versenylovaink, akár hobbilovaink vannak, ma már hozzátartozik a lótartáshoz. Mindenki tisztában van azzal is, hogy a vakcinázás komoly költséget jelent a lótulajdonos számára, ezért jó tudni, miért és mi ellen vakcinázzunk, mert ennek az ismeretnek a hiányában gyakran hajlamosak vagyunk mindezt "szükséges rossznak" tartani és akár elhanyagolni.
Mielőtt a különböző betegségek elleni vakcinázásokról beszélnénk, a jobb érthetőség kedvéért tisztázni kell néhány alapfogalmat. Ez azért is lényeges, mert gyakran még tapasztalt lovasok is összekeverik az alapfogalmakat, például a vakcinát a szérummal. A vakcinázás tulajdonképpen olyan megelőző (= preventív) kezelés, melynek célja, hogy megteremtsük lovaink szervezetének saját védekezését a legfontosabb fertőző lóbetegségek ellen, anélkül, hogy a lónak a betegségeken át kellene esnie.
A vakcinázásnak számos általános alapszabálya van, amit az állatorvosnak be kell tartania. Ezek közül a legfontosabbak, melyekről a lótulajdonosnak is tudnia kell, a következők: - Csak egészséges lovakat szabad vakcinázni. - Még a leghatékonyabb, legerősebb védettséget adó vakcinák sem adhatnak tökéletes, száz százalékos védelmet, ezért mindig és mindenben törekedni kell a betegségek megelőzésére is. "Csak" a vakcinára ne hagyatkozzunk! - Ha vakcinázunk, akkor valamennyi együtt tartott lovat ugyanazon betegség ellen egyformán oltani kell. - Vakcinázni csak JÓL érdemes, mert a nem szakszerűen vagy ötletszerűen végzett vakcinázás általában ablakon kidobott pénz! Ezzel el is jutottunk az egyik legfontosabb kérdéshez, miszerint mit jelent JÓL vakcinázni? Jól vakcinázni - véleményem szerint - azt jelenti, hogy úgy vakcinázzuk lovainkat, hogy ez az állatorvosi szakma szabályainak megfeleljen, tényleges védettséget adjon és a tulajdonos számára is elviselhető költséget jelentsen.
Melyek azok az állatorvosi szempontok, melyeket be kell tartanunk? A legfontosabb az, hogy minden vakcinázás csak akkor hatékony, ha azt alapimmunizálás előzte meg. Az ALAPIMMUNIZÁLÁS két oltásból áll, és ezt követhetik a rendszeres - évenkénti vagy gyakoribb - ismétlődő védőoltások. Annak megtervezését, hogy mikor és mivel oltsunk, igen sok tényező befolyásolja (például hogy tenyészállatokról, sportlovakról, avagy hobbilovakról, vagy hogy istállózott tartásról vagy ménesi tartásról van-e szó, a korcsoportokat együtt tartják-e, és még sorolhatnám). Ebből is látszik, hogy ez a feladat nagy szakmai felkészültséget igényel, tehát a VAKCINÁZÁSI PROGRAM elkészítését bízzuk lóhoz értő állatorvosra!
Mennyire fontos a vakcinázási programok pontos betartása? A vakcinázási programokban foglalt oltások időpontjának betartása lényeges kérdés, mert a vakcinák csak akkor biztosítanak folyamatos védettséget, ha azokat a használati utasítás szerint rendszeresen beadjuk. Ez nem azt jelenti, hogy percre pontosan kell beadni a vakcinát, de a kijelölt időponttól jelentősen ne térjünk el. Ezért célszerű, ha a tulajdonos is számon tartja a soron következő vakcinázásokat, és állatorvosával folyamatosan egyezteti és gondosan nyilvántartja az elvégzett oltásokat. Ha lényegesen (hetekkel, hónapokkal) eltérünk a programban előírt időponttól, akkor lyukakat hagyunk a védelmen. Ha a folyamatos védelmet nem biztosítjuk, akkor az is előfordulhat, hogy a gyengébb védettséget adó vakcinák (ilyen például a "kancák vírusabortusza", a köznyelvben: vírusos vetélés) esetében indokolt lehet a lovak ismételt alapimmunizálása.
Gyakran hangzik el a kérdés: mi ellen kell vakcinázni lovainkat? Ennek a kérdésnek a megválaszolását számos tényező befolyásolja. Ilyen például a lovak tartási körülményei, a ló értéke, a hasznosítás iránya, de ilyen lehet a tulajdonos "pénztárcája" is. Azt tudnunk kell, hogy nem minden fertőző lóbetegség előzhető meg vakcinázással. Számos olyan lóbetegség van, ami ellen létezik vakcina, de miután nálunk az adott betegség nem fordul elő, így nem is oltunk ellene. Ezért csak azokat a betegségeket tekintsük át, amelyek ellen hazánkban engedélyezett vakcina van forgalomban.
A TETANUSZ elleni vakcinázás véleményem szerint a lótartás elengedhetetlen része. Ez azért kiemelten fontos kérdés, mert e betegség megelőzése vakcinázással hatékonyabb és nagyságrendekkel olcsóbb, mint tetanuszos lovat kezelni. Arról nem is beszélve, hogy a tetanusz olyan sérüléseken át is kialakulhat, amit észre sem veszünk. (Ilyenek lehetnek a szájüreg sérülései, fedett patasérülések, vagy akár bélféreg okozta sérülés a bélfalon.) Egy tetanuszos ló kezelése hetekig eltarthat, költsége akár összemérhető a ló árával, ráadásul nem minden esetben lesz eredményes. Így ha valaki azt gondolja, hogy a tetanuszt elkerülheti azzal, ha sérülések esetén szérumot alkalmaz, két dologról is elfelejtkezik. Egyrészt a már említett észrevehetetlen sérülésekről, másrészt arról, hogy a szérumozás csak 2-3 hetes védettséget ad, és drágább is, mint az éves védettséget adó vakcinázás.
A LÓINFLUENZA elleni védekezést azért tartom fontosnak, mert ez a betegség igen ragályos, nagyon gyorsan terjed és igen nagy károkat okoz. Igaz, hogy - a tetanusszal ellentétben - ritkán jár elhullással, de hatékony kezelése ijesztően magas költségekkel járhat. A betegség legnagyobb kártétele mindezek mellett az, hogy kezelés hiányában gyakran szövődményekkel gyógyul. Ilyenek lehetnek például ízületgyulladások, tüdőelváltozások, amelyek később a ló használati értékét csökkentik. Azt sem árt tudni, hogy jelenleg a Magyarországon érvényben lévő MLSZ versenyszabályzat szerint versenyen csak lóinfluenza ellen szakszerűen oltott ló vehet részt. (Az már más kérdés, hogy miért csak ezt az egy oltást követelik meg.)
A VESZETTSÉG, mint lóbetegség csak néhány éve került a figyelem középpontjába. A veszettségről tudni kell, hogy ellene csak vakcinával védekezhetünk hatékonyan, mert a már a betegség tüneteit mutató ló menthetetlen, a betegség mindig halálra vezet, és hogy a lóra a veszettség csak veszett állat harapása útján terjedhet. A veszettség elleni vakcinázás olcsó és legalább egy éven át igen jó védettséget ad. Ráadásul elkerülhető vele mindaz a kellemetlenség, ami a betegség megállapítása után a tulajdonosra vár. (karantén, a lóállomány kötelező leoltása veszettség ellen, a veszett lóval érintkezett valamennyi ember sorozatoltása stb.)
A VÍRUSOS VETÉLÉS elleni vakcinázás jelenti a tulajdonos számára a legnagyobb költséget és az állatorvos számára a legtöbb fejtörést. Ez az a kórokozó, amely ellen a védekezés nem állhat csupán vakcinázásból, hanem be kell tartanunk néhány fontos járványvédelmi szabályt is. Ebben a tekintetben a legjobb tanácsot az állományt kezelő, így a helyi viszonyokat jól ismerő állatorvos adhatja. A vírusos vetélés kórokozójáról tudni kell, hogy szinte minden állományban jelen van, ha nem is okoz feltétlenül minden évben tüneteket. A betegség nem feltétlenül jár mindig vetéléssel, mert előfordul, hogy "csak" légzőszervi tüneteket, gerincvelő-gyulladást okoz, vagy egyszerűen "csak" gyenge csikó születik. Tehát ha nem is fordul elő vetélés, az még nem jelent mentességet a kórokozótól. Azt pedig megfontolás tárgyává kell tenni, hogy mi okoz nagyobb "kárt" a tulajdonosnak: a vakcinázás költsége, vagy az elvesztett csikók és az egy évig feleslegesen tartott tenyészkancák. Az a tapasztalatom, hogy sokak számára nem ismert, hogy ez ellen a betegség ellen hatékonyan csak évente minimum kétszeri vakcinázással tudunk védekezni. Nyugat-Európában ezzel szemben már évente háromszor oltanak, de az Egyesült Államokban a nagy értékű lovakat akár évente négyszer is oltják.
Forrás: Pointernet |