Előző számainkban sorra vettük a különféle zablatípusokat, mind a feszítő hatás nélküli, mind pedig a feszítő változatokat. De nem esett szó még arról, hogy milyen kantárhoz milyen zabla illik, és persze az sem mindegy, hogy az adott zablát hogyan csatoljuk fel a kantárra és helyesen állítjuk-e be a ló fejére. Ugyanis hiába jó a kantár és hiába megfelelő a zabla minősége és típusa - helytelen kantárbeállítással az egész nem ér semmit, sőt, többet árthatunk vele, mint ha netán egy durvább zablát alkalmaznánk, de helyesen.
Egy hobbilovas számára, aki nem vár többet megfelelően kiképzett lovától, mint egy-egy kellemesen eltöltött tereplovaglást, elegendőnek kell lennie egy csuklós csikózablával felszerelt csikókantárnak a ló fején - így tehát most ennek részeit és helyes beállításukat vesszük górcső alá.

A csikókantár részei

Ahhoz, hogy a helyes kantározásról beszélhessünk, először is vegyük sorra egy egyszerű csikókantár részeit. Ha részeire szedünk egy hagyományos csikókantárt, a szárakat és az esetleges segédorrszíjat leszámítva (erről a későbbiekben még szó lesz) öt szíj lesz a kezünkben.
A többnyire valamilyen díszítéssel, vagy alátéttel ellátott homlokszíj két végén egy-egy "hurok" található, amelybe a tarkó- és az orrszíjtartó szíj kerül. A homlokszíj és a belefűzött két szíj derékszöget zár be egymással, és ezek közé kerül a ló füle - vagyis tulajdonképpen ez tartja meg a kantárt a ló fején.
A tarkószíj középső része (ami valóban a tarkóra kerül) a kantár többi részénél szélesebb, és a homlokszíj hurkainak vonalában mindkét irányban kétfelé ágazik. Az egyik - a jobb - oldalon egy öt- hat lyukkal ellátott rövidebb csatlékban (vagyis amit a csatba fűzünk) és egy vékonyabb és jóval hosszabb csatos darabban végződik. Az előbbi a jobb pofaszíjat tartja, az utóbbi pedig a torokszíj csatos fele. A másik - a bal - oldal két szára azonos hosszúságú, a vastagabb csatlék a bal pofaszíj, a vékonyabb pedig a torokszíj becsatolására szolgál.
A két pofadarab mindkét vége csatos, de míg a felső egy-egy sima csat (ebbe csatolódik a tarkószíj csatléka), addig az alsó egy önmagába visszatérő csat plusz csatlék rész, ami pedig a zabla karikájának rögzítésére szolgál. Ez lehet hagyományos csat (ekkor kifelé csatolódik), vagy peckes megoldás is (ez esetben a pecek befelé, a ló pofája felé néz, és a varrás esik kívülre).
Az eddigi darabokból már egy működőképes kantárt állíthatunk össze, azonban mindezt kiegészítheti egy orrszíj is. Az orrszíj tartószíjának jobb felét szintén át kell fűzni a homlokszíj hurkain, majd a bal pofaszíj mellett összecsatolni az orrszíj rövidebbik, csatos darabjával.

Angol, hannoveri és kombinált orrszíjak

Az európai lovaglóstílushoz, az angol sportnyereghez hasonló stílusú kantár is illik. Furcsán fest, ha a sportnyereghez western stílusú kantár tartozik, vagy épp fordítva. De az "európai" kantárak között is választhatunk különféle típusokból, melyeknek kialakítása, csatolásának módja, de még funkciója is némiképp különbözik egymástól.
Az angol orrszíj ugyan némiképp segít rögzíteni, illetve a megfelelő helyen tartani a kantárt, de valódi befolyása nincs a zablára. Ez általában szélesebb, a homlokszíjjal azonos vastagságú, és úgy illik, hogy mintázata, díszítése is harmonizáljon a homlokszíjéval. Az angol orrszíjat mindig a pofaszíj alá csatoljuk, a zablától mérve jó néhány centiméterrel magasabban a ló fején. Az angol orrszíj elhelyezkedése nagyjából egy jól beállított kötőfék pofarészének helyzetével azonos.
A hannoveri orrszíj funkciója és ezzel együtt beállítása is más. Ez nemcsak díszítésre és a kantár viszonylagos rögzítésére szolgál, hanem a zablát sem engedi elmozdulni a jobb és a bal oldalon. A hannoveri orrszíjat mindig a szájszöglet és a zabla elé, kívülről csatoljuk, vagyis a ló orrlyukai felől nézve, a sorrend: orrszíj, zablakarika, pofaszíj és szár. A hannoveri orrszíjat az angolnál valamivel szorosabbra is csatoljuk, máskülönben elveszíti eredeti feladatát, és nem tartja a zablakarikákat. Csikók futószárazásánál és az idomítás kezdeti szakaszában jobban megfelel a célnak, mint az angol orrszíj, hiszen megakadályozza, hogy "áthúzzuk" a zablát a ló száján.
Az angol orrszíj kényelmét és eleganciáját a hannoveri orrszíj funkcionális előnyeivel ötvözi az úgynevezett kombinált orrszíj. Ez két részből áll: egy hagyományos angol orrszíjból, amely önmagában is használható, valamint egy segédorrszíjból, amelyet az angol orrszíjra e célból varrt kis bújtató tart. A kombinált orrszíj csatolása is értelemszerűen a két alaptípust ötvözi: az angol orrszíj részt annak megfelelően, míg a segédorrszíjat (amelyet szoktak "svédszíjnak" is nevezni) a hannoverihez hasonlóan a zabla elé csatoljuk. Ennek a típusnak fő előnye a hannoverivel szemben, hogy tetszés szerint használhatjuk segédorrszíjjal vagy anélkül, sőt akár azt is megtehetjük, hogy a munka utáni levezető mozgást már a segédorrszíj nélkül végezzük, vagy épp tereplovagláshoz nem csatoljuk ezt fel, csak a lovardai munkához.
Első ránézésre a kombinált orrszíjhoz hasonló, mégis más szerkezetű a mexikói orrszíj. Itt is két ágból áll az orrszíj, ezek azonban egymást keresztezve csatolódnak, az orrháton egy bőrből készült kis karika tartja együtt őket, és az áll alatt az egyes szíjak két vége szintén X alakban csatolódik össze.

A kantár helyes beállítása

Ahhoz, hogy a kantár megfelelőképpen betölthesse funkcióját, helyesen kell beállítani az egyes részeket. Legjobb lenne, ha minden egyes lóra egyedileg készíttetnénk megfelelő méretű kantárt, de egy átlagos fejméretű lóra többnyire jól beállíthatók a boltokban kapható normál méretű kantárak. A legtöbb gond a pónikkal van, ugyanis ahány póni, annyiféle fejforma: az egyiké széles és rövid, a másiké széles és hosszú, a harmadiké keskeny és rövid...
De nézzük sorjában: A homlokszíjnak kényelmesen kell feküdnie a ló homlokán, ne feszüljön, és semmiképpen se húzza előrefelé a ló fülét. De az sem jó, ha a homlokszíj és a ló homloka között egy-két centiméternél nagyobb hézag van, mert ebben az esetben a homlokszíj nem tudja betölteni funkcióját, és a kantár akár le is csúszhat a ló fejéről egy komolyabb ellenszegülés során.
A torokszíj beállítása akkor helyes, ha becsatolása után összezárt öt ujjunk kényelmesen befér a torok és a torokszíj közé. Ha ennél szűkebb, akkor szorítja a lovat (kivéve a fogathajtásnál használt kantárak esetében, itt ugyanis a torokszíjat szorosabbra kell csatolni, viszont kialakítása is más; szélesebb, a pofaszíjéval megegyező vastagságú szíjból készül), ha azonban túl bő, akkor könnyen átcsúszhat akár a pofacsont elé is, és semmit sem tart.
A kantár helyes beállításának legkényesebb pontja a zabla helyzete. A csikózabla akkor fekszik helyesen a ló szájában, ha nyugalmi állapotban pontosan a szájzugban illetve a foghíjas részen helyezkedik el, és a szájszöglet legfeljebb egy-két enyhe ráncot vet. Ha túl rövidre csatoljuk, akkor "mosolyog" a ló, és még ha hozzá sem nyúlunk a szárakhoz, akkor is folyamatos húzásnak tesszük ki a ló száját. Ha túl laza, akkor viszont könnyen a metszőfogakra csúszhat le a zabla vasa, ami rendkívül kellemetlen érzés a lónak, ráadásul ilyenkor könnyen a nyelve alá is veheti a zablát, amitől pedig szinte teljesen irányíthatatlanná válik.
Az orrszíjat természetesen stílusának megfelelően kell beállítanunk: az angol orrszíjnak a zabla vonala fölött öt-hat centiméterrel, de mindenképpen még a pofacsont alatt, míg a hannoverinek éppen a szájszöglet magasságában kell elhelyezkednie. Az angol orrszíj becsatolásakor az áll alatt nagyjából kétujjnyi résnek kell maradnia, a hannoveri orrszíjat, illetve a kombinált orrszíj segédorrszíját viszont szorosra (persze nem "fullasztóra") kell csatolni.
A zabla felcsatolásakor is gyakran előfordul hiba, mégpedig az, hogy egyszerűen fordítva kerül a zabla a ló szájába. A csuklós csikózablák kiképzése ugyanis olyan, hogy csak az egyik irányban hajlanak helyesen - amíg nem szereltük fel a kantárra, könnyen meggyőződhetünk erről, hiszen szinte "magától" a helyes irányban törik meg a zabla. Nagyon fontos, hogy a zabla becsatolásakor ellenőrizzük, hogy nem kerül-e fordítva a kantárra, ugyanis az egyébként finom, enyhe hatású csikózablák is igen durván bánthatják a ló száját, ha a fordítva szereljük fel őket.

Forrás: Pointernet