A lovak férgessége sajnos mindennapos dolog. Szerencsére ma a piacon kapható féreghajtók széles skálája egyszerűbbé teszi a belső élősködők elleni védekezést. Ugyanakkor van néhány szempont, amit érdemes átgondolni, amikor a férgek elleni „harcot” vívjuk.

A paraziták egy részénél a ló beleiben élő férgek petéi a ló trágyájával ürülnek ki a környezetbe. Kedvező nedvesség és hőmérséklet hatására fertőző lárvákká fejlődnek. Ezek az időjárástól függően eltérő ideig képesek életben maradni. A lovak a legeléssel juttatják be a lárvákat a szervezetükbe, ahol az egész folyamat kezdődik elölről.

A védekezés legjobb módja, ha a trágyát összegyűjtjük, ezzel megakadályozzuk a peték kijutását a környezetbe.

A nagy hideg és a nagy meleg egyaránt pusztítja a petéket, ha már kijutottak a szabadba, ez is lehet a védekezés alapja. A legtöbb istállóban a komposztálással ezt a módszert követik. Ekkor olyan nagyságú hő termelődik, amely elpusztítja a lárvákat.

Az is jó védekezési mód, ha a legelőt nem használjuk egy ideig, és más állatfajokat legeltetünk a területen. A lovak belső élősködőinek döntő része fajra specifikus, nem fertőz meg sem embert, sem tehenet, birkát, vagy akár kecskét.

A legelő boronálása is hatékony védekezés, amit száraz időben, nyáron kell végezni, és a lovakat ezt követően 2-3 hét múlva lehet visszaengedni a legelőre.

Egyes lovak ellenállóbbak a parazitákkal, szemben társaiknál. Ennek genetikai okai vannak, de a lovak esetében nehéz, mint tenyésztési szempont figyelembe venni.

Vannak régi és újabb „csodaszerek" a férgek távoltartására (fokhagyma, dohány, algakivonatok, stb.), azonban ezek ellenőrzött körülmények között nem voltak tesztelve, így hatásuk sem egyértelmű.

A gyógyszerek egyre jobbak, de közben a paraziták is alkalmazkodnak, rezisztensekké válhatnak. A rendszeres gyógyszeres féreghajtás és a paraziták életciklusát figyelembe vevő stratégia kialakítása nyújtja a leghatékonyabb és legmegfelelőbb védelmet lovaink számára.